Hello! 22 éves lány vagyok és úgy érzem – nem akarom azért elkiabálni - megtaláltam az igazit. Még nem éreztem ilyet, persze ehhez kellett egy olyan pasi, aki felvállalja az érzéseit. Sokan nyálasnak tartanák őt, de először is tisztázzuk, kit nevezünk nyálasnak? Azt, aki verseket ír, vékony, szemüveges, kedves, halk szavú, de nem lúzer? Nos, ő ilyen. Úgy ismertem meg, hogy idén elkezdtünk pár barátommal színházba járni, és az egyik szünetben, a büfé előtt szóba elegyedtem vele, miközben 15 méter sor állt előttünk. Az előbb leírt jellemzéshez még hozzátartozik, hogy a tekintete valahogy nagyon is férfias. És ez a keverék vett le igazán a lábamról.

Elkérte a számom. Még azon a héten meghívott egy barátja zenekarának a próbájára. Nagyon jól éreztem magam, hajnalban csókkal búcsúztunk, ami olyan sokáig tartott és olyan szenvedélyes volt, hogy nem is tudom, mennyi ideig tartott, negyedóra-félóra… Másnap jöttek az SMS-ek tőle. Pár nap múlva újra találkoztunk. Tehát összejöttünk. Az ágyban nagyon jó vele, és megmutatja, hogy tud ő vad is lenni. Az egyetlen problémát a fiú volt barátnője jelenti, akivel 2 évig élt együtt. A gond az, hogy ő lakott a csajnál, aki egyik napról a másikra kitolta őt az ajtón, mert talált egy másik faszit. Ilyenkor történik az, hogy a pasikban meginog a nőkbe vetett bizalom és teljesen visszahúzódnak. Amikor összejöttünk, előtte kevéssel talált magának egy egész jó kis albérletet. Ám, egy csomó cucca még az exnél van, aki rendszeresen játssza az agyát, amikor felhívja, mert menne értük, hogy " hát, most nem jó, mert nem vagyok otthon" stb. Idegesítően húzza szegényt. Ha verekedős lennék, megtépném a csajt, de hogy nézne már az ki, hogy az új barátnő a régi fejével focizik?? :)  Nem tudom, milyen az igazi férfi, tényleg olyan-e, mint ahogy a filmek meg a reklámok sugallják. Ő kifinomult és művelt, de nem az az arrogáns, mindenkit lenéző, nagyképű-fajta. Ez nincs benne. Leginkább olyan, mint… ahogy Nard mondaná: tarisznyarák… de ez sem fedi teljesen a valóságot, mert nem egy filozofikus-hippi forma, és tud öltözködni is. Szóval, boldog vagyok vele, három hónapja. De hogy legyen valami vitaindító kérdés a végére: egy „igazi férfi” feltétlenül gladiátor?