Sose hittem a hosszú pórázban, egyáltalán a pórázosdiban, mindig is demokratikus elveket vallottam, és azt, hogy ha a barátomnak megadom a kellő szabadságot, az csak erősíteni fogja kettőnk kapcsolatát. Van egy pasim – illetve volt, vagy még mindig az akar lenni – akiben megbíztam. Korábban soha egyik fiúmnak se tiltottam meg, hogy a haverjaival is töltsön időt, vagy hogy szabadon rendelkezzen a saját idejével. Ha megtisztelt azzal, hogy felhívott, ha hosszabb időre elment és megmondja, mikor jön, megköszöntem, mert így legalább tudom, hol van. Ha nem hív, akkor előbb hiszem azt, hogy baleset érte, mint azt, hogy egy másik lánnyal hempereg valahol.

Szóval, nem voltam egy birtokló szuka, akitől csak menekül a pasija. Nem vártam el cserébe semmit. Voltak olyan barátai, akiknek soha nem mutatott be engem és ez fájt, de nem látszott rajtam. A humorát és a pikírt diplomatikusságát szerettem benne. Egyszer pl. megkérdeztem tőle, hogy: „Szerinted jó nő vagyok?” Az örök női dilemmára a válasza: „a saját kategóriádban dobogós vagy”. Bár sértésnek is fel lehet fogni, de ha belegondol az ember, ez egy egyenes válasz. Sokáig ideálisnak hittem azt, ami kettőnk között volt. Aztán egy nap fel akartam menni hozzá, de amikor felhívtam (sokáig kicsöng, kicsöng, semmi) harmadszori hívásra veszi fel, zaklatott hangon, mintha futott volna és azt mondja, hogy ma nem aktuális. Jó, nem erőlködtem. Nem hívtam többet. 2 hétig nem jelentkezett, nem tudtam, mi van vele. Állítólag járunk, együtt vagyunk, és lazán beiktat egy 2 hetes pauzát. Soha nem telefonálgattam rá, hogy merre jár, és eldöntöttem, hogy én most sem hívom fel, majd ha akar valamit, jelentkezik. Aztán jött a hideg zuhany. Nem írnám le, milyen úton, csak annyit, hogy egy közös ismerősünkön keresztül megtudtam valamit. Azt, hogy van egy másik csaj is, aki után a párom futott. Már régóta akarta és most megkapta. Őrülten féltékeny rá és állandóan vele akar lenni, hívogatja, utána koslat. Azt mondta ennek a csajnak, hogy engem már lerendezett. Pedig az igazság az volt, hogy én is kellenék neki. De így hogy?? Állítólag tisztára kész van, mert a csaj dobta őt. Amikor ezzel szembesítettem - megírtam neki mélben – bevallotta és könyörgött, hogy fogadjam vissza. A bizalom törékeny dolog, és szerintem csak egyszer lehet eljátszani. Nem tudom, lenne-e értelme újra kezdeni, mert mi a garancia arra, hogy nem ismétlődnek meg a történtek.