„Amikor eluntam a várakozást, és eléggé feldühítettem magam ezen, gondoltam kivágom a csokit az első kukába” – levélírónkat egy teleportációra képes lány hülyíti, aki hol a 13. kerületben van, hol Amszterdamban, de a hazugságai még e-mailben is átlátszóak. Egyszer már csúnyán felültette posztolónkat, de vajon másodszor is meg meri tenni?
Kedves blog! Gondoltam, én is beküldöm a történetem. Elég friss. Megismertem a neten egy lányt. Levelezni kezdtünk. Fotócsere: teljesen normális, természetes lány volt, nem egy fake képpel, mert korábban már olyat is kaptam, amin egy szupermodell volt, de hamar kiderült, hogy bizony cseppet sem azonos azzal, akivel éppen leveleztem. Ugye, ez a túl szép, hogy igaz legyen-esete. Sokat és sokáig leveleztünk, és elég sok mindent megtudtam róla: leveleztünk a szexről is egyébként. Tudtam, hogy hívják a kutyáját és hova járt iskolába. Egészen megkedveltem és megszoktam őt. Érdekes módon ő nem vetette fel egyszer sem, hogy mikor találkozzunk, találkozzunk-e egyáltalán.
Akkor még nem indult el bennem a kétely. Aztán felvetettem a kérdést: mikor találkozunk? Direkt nem úgy kérdeztem meg, hogy nem akar-e találkozni, hanem úgy, mintha már kész tények elé lenne állítva. Mint ahogy annak is szántam. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem hezitál, hanem azt írja: mikor? Azt javasoltam, hogy 2 nap múlva, Kálvin tér / 18.00. azt mondta, rendben van. Én lelkesen meg is érkeztem, plusz, vettem neki egy doboz csokit, a kedvenc fajtájából (még ezt is tudtam). Aztán …. 20 percet vártam rá, meg volt a száma, többször próbáltam hívni ezalatt: kikapcsolva. Nem tudtam elérni. Fel lettem ültetve? Amikor eluntam a várakozást, és eléggé feldühítettem magam ezen, gondoltam kivágom a csokit az első kukába, végül felmentem egy barátomhoz dumálni és odaadtam a csajának, mondván, neki vettem : ) és nem itt van a vége. Az elveszett lány 3 hét múlva jelentkezett e-mail-ben… Azt írta, bocsi, később mindent elmagyaráz. Hát ez az, mert ha valamit el kell magyarázni, akkor ott valami nagy sumák van. És nekem csak időhúzásnak tűnt, hogy kitaláljon valami hihető hazugságot. Ezek után újra? És ezt nem lehet egy bocsival elütni, akkor „bocsizunk”, ha valakinek rálépünk a lábára a héven. Az első randi az utolsó is volt – ezt elfogadtam. Az ezután érkező levelei már csak ugrálásról, kapkodásról szóltak, hogy találkozzunk / inkább ne / jó volna, de nem lehet. Egyszer még azt is behazudta, hogy valójában nem a 13. kerületben él, hanem Amszterdamban, aztán bevallotta, hogy nem is. Miért kellett ezt az Amszterdamot behazudni? Találkozni nem találkoztunk azóta se. Nem hittem el, hogy ez velem történik meg. A legutolsó levelében kijelentette, hogy 1 hét múlva szombaton találkozzunk x helyen, x időben. Nem tudom, mi tévő legyek… lemondjam? Veszteni végül is nincs mit, maximum még egy doboz csoki.
