„Én csak úgy tudok ágyba kerülni valakivel, ha szeretem őt, pusztán a szexért nem” - nincs értelme előre azon parázni, amikor még össze sem jöttetek, hogy mi lesz, ha az illető később megcsal. A negyven felé kanyarodó hölgy önbizalma romokban, pedig olyan nagy baj nem lehet, ha sikerült felkeltenie egy 27 éves pasi figyelmét.
Sziasztok! Azért írok, hátha tud valaki jó tanáccsal, lelki fröccsel, vagy egy pofonnal szolgálni. 38 éves vagyok, nő, nem a cicababa-fajta eresztésből, hazudni sem fogok, hogy bomba alakom van, átlagosnak mondanám magam. A gond az, hogy a januári szakításom óta nem találok egy épkézláb pasast, aki nem hazudik, nem ver át és nem nős. Fent vagyok pár helyen, írnak is nekem, ám a találkozókat már nagyon megfontolom, mert volt pár kellemetlen élményem, bár egyik sem volt vészes, csak nekem kínos. Mert ha visszautasítok egy pasit, rögtön azt kérdi, hogy „miért?” És ha nem tudom megindokolni, akkor elkezdenek találgatni… arra meg megint nem lehet mit reagálni.
Nem tudok mit válaszolni nekik, ha nekem szegezik a kérdést, egyszerűen nem jöttek be. Kedves meg ápolt meg udvarias meg minden, de akkor sem jött be. Nem indult el bennem semmi. Mert ha, teszem azt, szex után közölném vele, akkor sejthetné, hogy hol lehet a hiba. Sajnos én olyan vagyok, hogy ha 2-3 randi alatt nem esem bele, akkor abból már nem lesz semmi. Lehet, bonyolult dolog ez… Volt olyan barátom is, aki semleges volt az első randin, aztán egy másfél éves kapcsolat lett belőle, mert teljesen beleestem. Most úgy tűnik, van egy férfi az életemben, és eddig minden rendben, csak éppen 27 éves… Most ha beleszeretek, akkor csak magammal tolok ki, mert még fiatal, lehet, össze-vissza fog csajozni, nekem meg rossz lesz. Néha figyelem, hogy megnézi-e a mellettünk elhaladó lányokat… és néha nézi, néha nem, de ez nem baj, nézze csak, én is megnézem a pasikat. Nem ez a baj. Ha egyszer lefekszem vele, az azt jelenti, beleszerettem, mert én csak úgy tudok ágyba kerülni valakivel, ha szeretem őt, pusztán a szexért nem. Nem tudom, hogy el akarok-e vele jutni az ágyig, pedig - mivel túl vagyunk pár találkozón - ez lehet a következő lépés… Tudom, hogy hülyeség előre azon parázni, amikor még össze se jöttünk, hogy mi lesz, ha egy idő után megun, korabeli lányt keres és félrelép. Vagy el is hagy érte… nem tudom, van-e jövőnk. Vannak nők, akik ezt olyan könnyedén veszik, és simán tovább lépnek, nem agyalnak ezen – ha megcsaltak, kidobtak, hát istenem, majd jön a következő. Régebben, amikor volt valakim, úgy tűnt, mintha sugároznék - mások szerint – és nem számított a külső sokat, rendelésre jöttek a bókok. Amikor elhagytak, vagy én hagytam el valakit, lezuhant az energiaszintem, nem sugároztam magamból semmit, és szerencsétlennek is éreztem magam. Most újra elkezdtem a pozitív gondolkodást, a szemléletváltást…. Mindezek ellenére csak aggódást és bizonytalanságot sejtek a jövőben.
