„Azért mert csak barátként tekint rám, azért ne kezeljen már a barátnőjeként, aki előtt nyugodtan pucérkodhat” - egy bugyi vagy törölköző mindig volt a csajon, de Levélírónk azért elég szépen látott mindent. Nem érti, miért mászkál a lakásában ez a lány ilyen zavartalanul, amikor semmi közelebbit nem akar? Ő meg vagy nem néz oda, vagy uralkodik magán, és bízik abban, hogy egyszer majd minden törölköző lehull.
Sziasztok! Ez nem egy konkrét probléma lesz, hiszen kapcsolat az még nincs, csak egy olyan eset, amit nem értek. 27 éves vagyok, és barátokon keresztül megismertem egy 24 éves lányt. Nagyon jól eldumáltunk, és azt hittem, sínen van a dolog, lesz valami. Amikor rákérdeztem, hogy neki van-e valakije, azt mondta, most nincs. Jó. Hát, akkor miért ne próbálkozzak nála? Ő vidékről jár fel, heti kétszer és ilyenkor barátoknál száll meg. Egyik alkalommal az aktuális lakásba nem tudták fogadni és elmondta, hogy most vagy haza megy, vagy még megpróbál pár ismerőst felhívni. Én erre felkínáltam, hogy aludjon nálam nyugodtan. El is fogadta, megköszönte, örült. Ebből végül szokás lett és igen sűrűn volt a vendégem.
Én lelkesen fogadtam, még rendet is csináltam a kedvéért, külön szoba, ágy, minden. Főztem is. Korábban azt mondta – pár bepróbálkozásom után - csak barátként tekint rám, ami nem esett jól, mostanában amúgy sincsen sok önbizalmam. De ez, hogy habozás nélkül elfogadta a felkínált lehetőséget, újabb reménnyel töltött el. Ülök a konyhában, egyszer csak végig sétál az előszobán a fürdő irányába majdnem meztelenül. Valahányszor nálam aludt ez mindig így történt… Egy bugyi vagy törölköző mindig volt rajta, de azért elég szépen láttam mindent, ő meg zavartalanul, meztelenül mászkál előttem, én meg ne nézzek oda és uralkodjak magamon. Volt, hogy a nappaliban öltözködött fel előttem, zavartalanul. Néha félpucéran ment ki az erkélyre cigizni. Valamikor így ül le a laptopja elé, és én nézhetem hátulról… Azért mert csak barátként tekint rám, azért ne kezeljen már a barátnőjeként, aki előtt nyugodtan pucérkodhat, mert neki mindegy! Nem vagyok fából. Ha nem akar semmit, akkor takarja el a bájait. Nem szóltam rá eddig, mert egyrészt nekem sem kellemetlen a látvány, másrészt egyértelműen azt hinné, csak dacból mondom, mert nem fekszik le velem. Úgyhogy folytassa csak. Szerintetek van esély arra, hogy ez az állapot megváltozik és elindul köztünk valami?
