„Értsem meg szépen, hogy ha nem mennek úgy a dolgok, ahogy ő a kis agyában azt elképzelte, visszamegy az exhez" – nincs lóvé, a csaj a pasit okolja, majd lelép. Közös jövőt terveztek, de csak a küszöbig jutottak el, mert a nőt csak a jó része érdekli az egészből, a rossz nem. Személyes sértésnek vette, hogy pasiját kirúgták a melóhelyéről, és elcuccolt Attilához.
Helló.
A női kitartásról szeretnék írni pár sort. 2 éve voltam együtt a barátnőmmel, de február elején, önhibámon kívül, váratlanul elvesztettem az állásomat. Az ő keresetére nem támaszkodhattunk, hiszen közmunkán van jóideje, abból meg, ugye… Az első napokban még kitartott, vígasztalt, pár hét múlva már a szememre vetette, hogy miattam nem lehet közös jövőt építeni. Úgy éreztem, okokat keres, hogy valamit a fejemhez vágjon, mert más észérve nem volt. Tudom, megingott a biztonságérzete, van az úgy. Azt ő is tudta, hogy nem szándékosan mondtam fel, nem miattam történt ami történt, de okolni valakit azt mindig kell.
Egy olyan dologgá váltam a szemében, amit okolhat. Ha ennyire homályos neki a „Jóban-rosszban”-dolog, milyen közös jövőt akar?? mert ebből csak a jóban-részére tartana igényt. Azt, hogy most nincs pénzünk, személyes sértésnek vette. Előtte napokig azt mondogatta, nem baj, majd lesz valahogy, és szeret, kérdezte, hogy én is szeretem-e. Hogyne - mondom. Aztán hirtelen elkezdett hibáztatni, és azt találta ki, miattam nem esik teherbe. Mert hónapok óta ezen is dolgoztunk. Azt mondta, menjek külföldre, kint van az öcsém Londonban, biztos el tud helyezni a bútorszállító cégnél ahol ő is van… – De jó – mondom –, hogy beosztod az életemet. Ezen kicsit összevesztünk. Onnantól kezdve vége is volt az ügynek. Elmondta, hogy értsem meg, de most visszamegy az ex pasijához, hogy ott gondolja át, mi legyen velünk. Haza nem akart menni, mert vidéken laktak a szülei. Ismertem az exét, jóban voltunk, akkor ismertem meg, amikor ők már nem voltak együtt, de ugyanabban a társaságban gyakran találkoztunk. És értsem meg… Ne legyek szemét és elutasító, értsem meg szépen, hogy ha nem mennek úgy a dolgok, ahogy ő a kis agyában azt elképzelte, visszamegy az exhez. Ez tök normális. Ki az a hülye, aki ezt ne fogadná el?? Miért hagyott el, amikor nem fenyegetett minket a közeljövőben az, hogy az utcára kerülünk, vagy éhen halunk, voltak tartalékaink, szerintem a szüleink sem hagytak volna cserben minket, kisegítettek volna. De. pár napja beszéltem vele telefonon és csak kísérletképpen megkérdeztem, hogyha munkát találnék, visszajönne-e… Ő a feltételezést is sértésnek vette. Pedig csak az igazságot mondtam ki. Szóval nehezen emésztem meg, hogy az exéhez megy vissza, azt meg főleg, hogy ezt a tudomásomra is hozta, hogy fokozza a jókedvem, az önbizalmam. Ezzel mintha beintene nekem, hogy „látod-látod?” és párhuzamba állítana vele. Amikor eltűzött, én nem kérdeztem, hova megy, miután lelépett és először beszéltünk, magától mondta el, hogy hát az Attilánál lakik. Nekem az jön le, hogy ha változás áll be nálam, akkor lenne képe visszajönni. Mert ez így nálam nem működik. Emberbe még ekkorát nem csalódtam. De legalább, amire kíváncsi voltam, megtudtam.
--- Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
