„Azt mondja, ezek után nehéz lesz visszanyernem a bizalmát. Mintha nem arról beszéltem volna most, hogy vége, azt hitte, ez csak a szokásos hiszti” - A pasi nem fogadja el, hogy vége. Azzal próbálja visszahódítani a lányt, hogy elárulja, nem rég, 5 perc ismeretség után smárolt egy nővel. Alapvető dolgok vannak nála homályban, de valószínűbb, hogy csak a hiúság-művek dolgoznak benne.
Sziasztok! Majdnem egy évig jártam egy férfival. Annak, hogy úgy döntöttem, elköszönök tőle, sok oka van. Egyrészt az időszakos dühkitörései, amik nem felém irányultak bár, de én is jelen voltam, és akkor úgy tűnt, kezelhetetlen. Legközelebb mindez simán rajtam is csattanhat. Legtöbbször minden csak róla szól, tőlem mindent elvár, de én semmiben nem számíthatok rá, ha én kérek valamit, az mintha nem is lenne, vagy majd eldönti. De inkább elfelejti. Többször megfogadtam magamban, hogy most megmondom neki, vége, de eddig sosem került rá sor.
Ő folyton azzal cseszegetett, hogy hisztis, megbízhatatlan és nem tudom, mi vagyok még. Korábban ez a dolog megmaradt köztünk, később már ezeket arra használtuk, hogy megpróbáljunk a másiknak odacsapni vele. És ezt már mások is észrevették. Ha valamit megalázónak tudok elképzelni az az, hogy mások, akiket ismerünk, akikkel jóban vagyunk, összejárunk, már eleve úgy állnak hozzánk hogy, „ja, ők azok, akik mindig civakodnak”. Ő szándékosan próbált engem féltékennyé tenni, én pedig nem mentem bele a játékba. X okból. Végül én láttam be, hogy ennek nincs sok jövője, leültünk és elmondtam neki, mit szeretnék. Ő pedig úgy reagált, mintha nem fogná fel, nem értené. Úgy tűnt, egyszerűen nem hitte el, hogy én dobtam őt. Nem fogadja el és úgy csinál, mintha őt egyszerűen nem lehetne kidobni, mert egy szent és ha valaki itt bűnös, az csak én lehetek. Amit mondott, azt meg én nem hittem el: azt mondja, ezek után nehéz lesz visszanyernem a bizalmát. Mintha nem arról beszéltem volna most, hogy vége, azt hitte, ez csak a szokásos hiszti. Mivel nem laktunk együtt - csak szó volt róla, ő akarta volna, én tereltem - összeszedtem, amim nála volt és eljöttem. Ő a szülei háza mellett él, amit neki vettek, nem sokat tett a függetlenségért, csak átköltözött a másik házba, az anyja gyakran járt át, néha bejelentés nélkül, volt, hogy a vécén nyitott rám, mert ő akkor úgy gondolta, itt a takarítás ideje. Az én szüleim valamiért nem jöhettek ide, mert ez nincs, az nincs, meg nem tudom, kifogások.
Tavaly ősszel elmentünk közösen Bükfürdőre, három napra: az első este órákra eltűnt, mint később kiderült, körbesétált egyedül és beült egy helyre. Nem érezte szükségét, hogy szóljon, vagy hívjon. Ideges voltam, mégis képes voltam hozzá jó arcot vágni, tűrni, nyelni. És mégis én vagyok a bűnös. Nem sokat várok el egy kapcsolattól, de ha valakivel együtt vagyok, szeretném, ha egyenrangú felek lennénk, vagy ha a pasi domináns, akkor legyen, de könyörgöm, ne úgy, hogy a nőt teljesen elnyomja, az nem dominancia, hanem a férfiatlanság jele. Egyszer azt is megcsinálta, hogy szó nélkül levágatta majdnem kopaszra a haját, ami addig normális, fülig érő volt. Azt mondta, ez sokkal férfiasabb és biztos nekem is tetszik.
Amit megállapítottam:
1. ha egy pasi maga előtt sem ismeri be a nyilvánvalót, az nem a nő hibája.
2. egy kapcsolat azért is tönkre mehet, mert figyelmetlenek voltunk a másikkal. Kérni tud, de adni képtelen. Ha ő kér, parancs, ha én kérek valamit, az csak megfontolandó szívesség, amit akkor teljesít, ha kegyes.
3. az újrakezdés részemről lehetséges, de mitől változna meg? Biztos, hogy az én dolgom megnevelni őt? Sikerülhet-e?
Két hete nem láttam, de majdnem minden második nap írt. Elmondta, hogy smárolt egy nővel pénteken, 5 perc ismeretség után, hogy megpróbáljon elfelejteni engem, de nem ment… Ilyen alapvető dolgokkal nincs tisztában, hogy egy ilyen bejelentés, nem éppen visszahódító szöveg számomra, vagy bármelyik más nőnek. Mit várok egy kapcsolattól? Stabilitást, főleg. Voltak szép pillanataink, lehet hogy újra tudnám szeretni. De abban már nem bízok, hogy ő is így lenne vele. Őt csak a hiúsága vezérli, hogy megkapni és visszaszerezni, mert az övé. Azt írta legutóbb, hogy hazudok, ha nem érzem, hogy szeret, csak változtatnom kéne magamon. Türelmetlennek nevezett. Már megint rám van vetítve minden… Én. én. én. Úgy próbál békülni, ahogy mások összevesznek. Komolyan nem értem. Békülni akar, de közben mégis szúr, nehogy úgy érezze, ő kúszik vissza. Neki úgy lenne kényelmes, ha én könyörögnék neki.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
