„Pereskedés, bíróság, fenyegetés, tettlegesség, a tettlegesség behazudása a hatóságoknak anyagi haszon reményében, gyűlölködés. Ennyi maradt a kapcsolatból” - Levélírónk fél belevágni egy komolyabb kapcsolatba, mert túl sok elrettentő példát látott már. Szeretné megtalálni a nagy Őt, aki remek alany lenne egy házasság-féléhez, de egyelőre még nem látja.
Nem történet lesz, inkább egy empirikus összefoglalás. 27 éves vagyok. Régebben nehezen barátkoztam, egy kezemen meg tudtam számolni, mennyi barátom volt, ez szerencsére ma már nincs így. Akkoriban értelemszerűen barátnőm sem volt sok. Végül ez is megváltozott. De csak csajok voltak, barátnők alig. Tapasztalat? Nem jó. Régen arról képzelegtem, hogy ennyi idősen már van egy boldog családom, gyerek, kutya, feleség, összejárunk a szomszéddal – ma már erről a tervről letettem. Egyszerűen nem találok alanyt hozzá.
Nem lehet elmondani, hogy nem próbálkoztam sokat. Próbálkoztam, habár nehezen vettem rá magam, mert megvisel a visszautasítás. A legutóbbi hölgy, akivel fél évig együtt voltam kisebb-nagyobb szünetekkel, januárban hagyott el. Hamar meglátják, hogy nincs pénzem, se semmi izgalmas földi tulajdonom, ugyanakkor nem vagyok megvezethető, résen vagyok, amit a nő megint nem szeret. És elhúznak. Erre tippelek. Mit értek azon, hogy nem megvezethető valaki? Van a férfiaknak egy olyan fajtája, aki minden nőnek gyereket akar csinálni, és nem lohasztja semmilyen csalódás. Nem tanul a hibáiból. Nem csak járni, meg nem csak együtt akar lenni velük, hanem nagyon gyorsan elvenni és felcsinálni. Van pár ilyen ismerősöm, mind túl vannak legalább egy váláson, és nem adják fel. A nő elzavarja őket, gyakran indoklás nélkül. Egyik ismerősömet a gyerek születése után pár hónappal zavarta el az élettársa, minden magyarázat nélkül és most arra játszik, hogy a láthatást is korlátozza, pedig szegény pasas semmit nem követett el. Aztán nem sokra rá újranősülés, újra gyerekképzés, a lehető leggyorsabban. Ezt a lelkiállapotot meg tudná magyarázni az itt összegyűlt jeles szakértői társaság? Pereskedés, bíróság, fenyegetés, tettlegesség, a tettlegesség behazudása a hatóságoknak anyagi haszon reményében, gyűlölködés. Ennyi maradt a kapcsolatból. És mindez nem vette el a kedvüket. Nekem ez örökre betenne, de talán kevesebb is. Vajon azért ilyen kitartóak, és azért csinálják, mert ki akarják javítani valahogy a korábban elkövetett baklövést? Ilyen módon? Ismerem őket, egyik sem szadista szemétláda, nem érdemelték meg, ami történt velük. Okosabbak sem lettek sajnos. Ugyanazokat a hibákat követik el újra és újra. Ezek a példák sem csinálnak túl sok kedvet korábbi terveimhez. Szóval csak ennyit akartam mondani.
Hol a középút és járható-e? V.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
