„A baj az, hogy a nőknek sincsen egy egészséges, követhető nőképe. Amikor erre úgy-ahogy rájön, kétségbeesve keres egy új megnyilvánulási formát, ami csak az övé” - egy szép kis tanulmányt kaptunk, melyből megtudjuk, hogy a női lélek még mindig feltérképezetlen táj.
Nem kifejezetten tanácsot szeretnék, mert kb. magam is átlátom a helyzetet, csak egy visszaigazolást szeretnék, hogy helyesen gondolkodom-e? Vagy csak én látom így. A barátnőmmel 3 évig voltunk együtt. Az utolsó 1 évben elidegenedett tőlem, amit sehogy sem tudtam értelmezni. Próbáltam. Ellenség lettem a saját lakásomban, és amikor valahányszor megkérdeztem, mi a baj és miben tudnék segíteni, azt mondta ’semmi’. Nem indokolta meg, miért, mi miatt, gyorsan lezárta az együtt töltött éveket. Elhagyott.
Volt már hasonló kapcsolatom, ami ugyanígy végződött. Az ideális férfi megadja mindazt, amire a nő vágyik, és ragaszkodik ahhoz, hogy ő adhassa meg neki. Nem bántani akarja, csak azt, hogy felnézzen rá és elismerje. S erre a függőségre valahol a nő is igényt tart. Minden nő azt a pasit tartja férfinak, aki mellett biztonságban érzi magát (anyagilag, érzelmileg egyaránt). A nőnek szüksége van a férfi erejére, a férfinak meg szüksége van a nő odaadására. A férfinak is jó, ha a nő megéli mellette nőiességét. Ha probléma adódik, a nőnek el kéne fogadnia a férfi segítségét, ekkor ő azt érzi, hogy rábízhatja magát egy férfira, támogatják és vezetik. A férfi célja, hogy boldoggá tegye a nőt. Napjainkban megfordulni látszik a dolog: a nő anyagilag-és minden tekintetben független akar lenni és minden segítséget támadásnak, tolakodásnak foghat fel. Azt hiszi, birtokolni akarják. Ha ez az ’ébredés’ egy már meglévő kapcsolatban következik be, az elsőszámú férfi lesz az ellenség. Úgy érezheti, ő a hibás, csak mert a kötelességét teszi, gondoskodni, odafigyelni próbál. A férfi bizonytalanná válik, s tanácstalanságában inkább bezárkózik, mert a nő folyamatos ellenállása miatt ezt látja jónak. Sosem volt annyi magányos ember, mint ma. A kudarcok miatt a férfi inkább a laza kapcsolatokat keresi. A nők fejében lehet egy férfiideál, amit bizonyos férfiaknál ideig-óráig megtalálni is vélnek, de egy idő után a kép összetörik bennük, mert akit keresnek, az egyszerűen nem létezik… az csak egy kép. Ezt csalódásnak fogják fel: „már megint ugyanabba a sz*rba léptem, ilyen az én formám” – gondolják. Olyan külső-belső jegyeket keresnek egy férfiban, amik valójában nincsenek összhangban az igényeikkel, hanem a világ diktálja őket. A férfiak azért nem tudnak olyan férfiak lenni nekik, mert a világ elvette tőlük a megszokott férfiképet. A férfiak nem elnőiesedtek, egyszerűen nekik sincs mintájuk. Csak az az irányított, képzelt valami, ami egy nő fejében összeáll. Annak kéne valahogy megfelelniük. És mi lesz abból, ha két fikció találkozik?
A nő a többi nőhöz méri magát, ezért nehéz saját véleményt kialakítania, mert minden nő mást üzen, sokan valótlanságot. És mintha ebben a zűrzavarban szeretne szenvedni... Mert még ez is jól áll neki. A valóság tagadásáért ki a hibás? Egy nő nem is a férfival él, hanem azzal az ideával, amit ideig-óráig rá tud vetíteni. Amikor felébred, távozik. Úgy érzi, hogy a férfi sosem volt férfi. Becsapták. A baj az, hogy a nőknek sincsen egy egészséges, követhető nőképe. Amikor erre úgy-ahogy rájön, kétségbeesve keres egy új megnyilvánulási formát, ami csak az övé, amit szerinte az előző kapcsolatában nem talált meg. És ami természetesen nem az ő hibája, mert ő nagyon is - és mindig is - érti, átlátja és tudja kezelni a helyzeteket.
A dolgok torzulásában a történelem is hibás, hiszen a múltban a nő csak ritkán tudta megélni önnön nőiességét, bizonyos országokban ez még most is jelentős korlátozások alá esik. Nem tud más ösvényt követni, csak azt, amit mások csaptak előtte. És az önállótlanság, a döntés-fóbia és a hibás információk vezettek ma oda, hogy a nő fél egy kapcsolatban. Évezredek elnyomását kompenzálja. Minden férfi ellenség, hiszen el akarja nyomni. De akármennyire is próbálja, a nő nem tud férfi lenni. És innen a zavar. Menekülés.
Azért van napjainkban annyi boldogtalan, depressziós és magányos nő, mert a nő nem tud kettészakadni. A férfi érzékeli a zavart, a nő meg begorombúl, segítségre haraggal válaszol és kész a szakítás. Erre a férfi sem hagyja magát, hiszen ő meg a férfit próbálja megélni. A nő szabad is akar lenni, meg nem is. Kapcsolatban akar élni, meg nem is. Mivel a szálakat kibogozni nem akarja, mert fél, hogy meglátja, nincs igaza, egyszerűbb neki éveket lehúzni a vécén. És megy tovább, mert ő keres és tudja, hogy egyszer megtalálja az igazit.
Ma a legtöbb férfi - főleg a sértett, boldogtalan, csalódott férfi - azt hiszi, hogy a nőket csak a pénz érdekli, vagy csak a szex, meg a kapcsolatok felhalmozása, és mindenki csak kihasznál mindenkit és rohan tovább. De ezt sem állítanám egyértelműen. Mert kivételek mindig vannak.
Amiben biztos vagyok, hogy nem vagyok biztos semmiben. Jól okoskodom? Én nem hibáztatom, csak segíteni szeretnék. És megérteni. Ha hagyná. Ha engedné.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
