„Azt mondtam, hogy bajban lenne a te fajtád az olyan lányok nélkül… erre kikéri magának, mert mi az, hogy azt mondom neki „te fajtád” – ha a srác nem fogadja el a visszautasítást, gyakran a másik fél van hibáztatva. Levélírónknak nem jött be a srác mű-macsó stílusa, se a zavaros lelki világa. Ma bemutatkozik egy elvárásokkal teli nőcsábász pszichoboy.
Sziasztok,
Úgy három hete ismerek egy srácot, akivel eleinte úgy volt, hogy lesz valami, de fokozatosan leépítette magát előttem. Rengeteget beszél, főleg magáról, elég nagyképű dolgokat mond, hogy sajnos ő már 15 évesen körbeutazta szüleivel a világot és azért keresi a konfliktusokat az életben, mert már fiatalon aranyélete volt. Ezért gyakran csinál hülyeségeket, amik nagy részben abból állnak, hogy részegen miket csinált. Ezekkel már-már dicsekszik. Mert szerinte ezekre a tapasztalatokra szüksége van. Megfigyeltem, ha kicsit iszik, ideges mozdulatokat tesz, és gyakran mond olyat, amit rögtön kijavít, hogy nem úgy értette.
Pl. az egyik ilyen az volt, amikor azt mondta, hogy minden nőben ott van a kurva, még abban is, aki megjátssza, hogy nincs, majd hirtelen hozzáteszi, hogy a jelenlévők természetesen kivételek, és nem rám értette. Erre azt mondtam, hogy bajban lenne a te fajtád az olyan lányok nélkül… erre kikéri magának, mert mi az, hogy azt mondom neki „te fajtád”. Ezzel deprimálom. Amiket eddig elmesélt, persze ki is találhatta, de nem hiszem, mert ennél különbet is képes lenne kiagyalni, meg persze vonzóbbat. Összeállt bennem egy személyiségrajz róla, amibe nem tudnék igazán beleszeretni… Sőt, nem csak bennem állt össze, hanem volt, amit egyenesen ő igazolt, tehát valamilyen szinten tudja magáról. Szerintem nem kedveli az apját, annak ellenére, hogy büszkén említi. Az apja már külön él egy másik nővel, másik családdal, amit ő nem tud megbocsátani neki, DE ennek ellenére mégis görcsös megfelelési kényszere van felé. Ezt ő mondta, tehát tudja… és innentől kezdve fejtsd meg. Bár ha összevissza beszélt, akkor mindegy, mi valós és mi nem – nem akarom kibogozni. Szerintem menekül a gyökértelensége elől, hogy nincs egy normális családi háttere. Menekül mindenbe. Ehhez jön egy kis szuicid hajlam is, amikor azt mondja, ő nem akar sokáig élni és nem félti az életét, simán átszalad a forgalmon, ha úgy adódik, és nem pánikol.
Az sem volt szimpatikus, amikor azt mondta, hogy ahol eddig járt külföldön, ott sokkal normálisabbak a nők. Arra számított, hogy a Csavargó kalandor-figura majd biztos imponál nekem. Megszokott egy életszínvonalat és nekem fel kéne vennem a ritmust, ha be akarok vágódni. Kijelenti: akkor tudja a nőt vele egyenrangúnak tekinteni, ha azonos anyagi és szellemi szinten van vele (ő marha büszke a diplomájára, nekem meg 1 db. érettségim van, ezt is a szememre hányta finoman, de hagyjuk) majd utána hozzátette, hogy az új kapcsolataival mindig engedékenyebb és elnézőbb. Ezt értsem úgy, hogy nagy elvárásai vannak a nőkkel szemben, DE mégis elmegy akármilyen nővel, ha rájön a szükség... – ezt megmagyarázhatná nekem egy olyan alfahím, aki olvassa most ezt, és hasonló elmés igéket hirdet : )
Elmondta azt is, hogy sok nője volt, régebben minden héten nőket kísért haza és vagy volt valami, vagy nem. Ezt sem értettem, hogy miért mond ilyet egy nőnek, akivel össze akar jönni? Miben bízik? Vagy a bikaságát akarta megcsillogtatni, hátha ez jön be épp? Az sem túl randi-kompatibilis panel, hogy „sok nőm volt, de nem mind vettem komolyan, valakit csak használtam” – ez kb. így hangzott el a szájából. Képtelen kialakítani mélyebb kapcsolatokat - ezt úgy fordítottam le, hogy amit elmondott eddig és a múltba helyezte, mert azt hitte, már átlépett rajta, valójában az él ma is, az irányítja. Még mindig olyan, csak hiszi, hogy megváltozott. Mégse kerek, egyre jobban azt láttam, hogy pszichológusra lenne szüksége, nem arra, hogy megjátssza a magabiztos macsót, hogy így védje magát. Mert logikus lenne, hogy aki ekkora csődör és folyton szex és szex, annak pedig kiegyensúlyozottnak kéne lennie. De nem az. Két napja mélben megírtam neki, hogy hagyjuk az egészet, és sajnálom, de nem egymást keressük. Azt írja, persze, tudta, hogy ez lesz, én is olyan vagyok, mint a többi nő. És hogy csalódás vagyok neki. Igen, mert saját magát hergeli fel és rám vetíti az eddigi csalódásait, vagy olyat, amit nem mondtam. Gondolom, most úgy látja ezt az egészet, hogy befektetett egy csomó szájmunkát fölöslegesen, mert a csaj lelépett. Az is feltűnt, hogy már akkor manipulálni próbál, amikor még semmi nincs kialakulva köztünk.
Nem kéne mindent a lelkemre venni, de ilyen vagyok, hetekig képes vagyok rágódni valamin, anélkül, hogy bármilyen döntést hoznék. Próbálom elsősorban magamban keresni a hibát, de most valahogy nem találom. Nem az én hibám, hogy nem lett semmi, mert saját maga ellen dolgozott ezekkel a szövegekkel. De szerintetek tényleg az én hibán, hogy minderre nem ugrottam vele azonnal az ágyba, és nem igazoltam a kis egóját? Be kellett volna bizonyítani, hogy nem vagyok többi nő és rajongani érte? Akkor nem lettem volna „többi nő”? Úgy vagyok vele, hogy szerencsésebb az, ha megismerek valakit, és arról rövidúton kiderül, hogy milyen. Ő az a fajta, aki élete végéig sértődötten keresi majd az igazit…. de nem jósolok nagy sikert neki.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
