„A gond az, hogy ha elhív magához, kiürül a ház. Már amikor először mutatott be a szülőknek, zavart éreztem az Erőben” – egy 39 éves pasi összejön a 24 éves csajjal és egy darabig minden remekül működik. Csak a szülők tűnnek el, ha meglátják, ennek ellenére a lány sűrűn hívja magához a lovagot. Lehet, hogy a pasi csak arra kell neki, hogy az ősöket bosszantsa vele?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
39 éves vagyok, a lány, akiről szó lesz, 24 éves. Rólam annyit kell tudni, hogy elég magas vagyok, testes és kopasz, nem olyan alkat, akit szívesen látnak a szülők a lányuk körül. Pláne, ha ekkora a korkülönbség. Nem tekintettem magam soha túl jó képűnek, ha ismerkedtem, azt többnyire személyesen, mert akkor látja a másik, hogy mit tudok nyújtani. Végül úgy történt, hogy a lány írt nekem. Ezen az oldalon ismertem meg őt, leveleztünk, és ő nagyon sürgette a találkozót. Akkor még úgy voltam vele, hogy csak kíváncsi, vagy társaságra vágyik, szórakozni akar.
Aztán úgy alakult, hogy az első találkozó elég jól sikerült, több is következett, és fél éve együtt vagyunk. Úgy érzem találtam valakit, akivel boldog lehetek és minden tekintetben egymáshoz illünk. Nem vagyok társfüggő, volt, hogy évekig nem volt senkim, és kibírtam. De ő lerúgta rólam a koporsófedelet és ráébresztett, hogy még élnem kell, mert lehet, vannak még esélyeim. De nem ennyire kerek a történet. A gond az, hogy ha elhív magához, kiürül a ház. Már amikor először mutatott be a szülőknek, zavart éreztem az Erőben. És elzárkózást. Az apa sem állt mellém. Mindegy, nekem az a benyomásom támadt, hogy a lányuk döntését se kedvelik, mintha gyakran hozna hibás döntéseket, de már megszokták, ha el nem is fogadják. Az elején olyan érzésem is volt, mintha direkt velem bosszantaná őket és én csak erre kellek neki. Többnyire ezért nálam találkozunk, és csak akkor megyek, ha már annyit hajtogatja, hogy muszáj mennem. A baj csak az, hogy én ezekkel a tulajdonságaival együtt kedvelem őt. Még ha az elején meg is fordult a fejemben a futó kapcsolat gondolata, mára egész mások a szándékaim. Csak… Lehet-e közös jövőnk, ha a szülők elzárkóznak és ellenségesek? Nem beszélve a korkülönbségről? Tényleg bezavarhat később, vagy csak a jelen és a kapcsolat minősége számít?
