„Nagyon örülnék, ha a párom magához térne és nem utasítana vissza, mert nekem éppen annyira kínos kuncsorogni azért, ami járna” – Posztolónk úgy érzi, párja csak kifogásokat keres, hogy elkerülje a szexet. Nem bajlódik többet a szexuális téren passzív nővel, inkább félre lép. Jelölt már van, de döntés még nincs.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Az élettársam 3 év után már nem akarja a szexet, nekem meg szükségem lenne rá. Megértem, mert sokat dolgozik, váltott műszakban és fáradtan jön haza, de ettől még itt lennék én is a képben. Hétvégén, amikor mód és alkalom is lenne rá, és én is mindent megteszek azért, hogy jól érezze magát és feloldódjon, azt mondja: nem. Pedig nem fáradt, nem is megy dolgozni – de nem, mégsem akarja. Nem tudom, mennyiben járul hozzá a fáradtság a kiábrándultságához, és mennyiben játszik szerepet az, hogy igazából már hidegen hagyom őt.
Arra gondoltam, ha kell, félrelépek, és ezt mások is tanácsolták, olyanok, akiknek bejött. Titkolózás lesz, igen, de a kapcsolat megmarad és én sem éhezem. Mert vagy szakítunk végleg, itt és most, nem halogatva tovább, és kidobunk 3 jó évet, vagy megoldom ezt a kis problémát máshogy. Tudom, hogy nem helyes az irány, viszont szükséges. És most mentegetem magam egy kicsit és magyarázkodok, mielőtt rám borítjátok az asztalt: nem prostit keresek: és ha találok is valakit, mindent elmondok neki, és ha a feltételek így neki is elfogadhatóak, akkor történik majd valami. Ha így ő is benne van, akkor kiemelném, hogy nem tartós kapcsolat lesz, hanem alkalmi, mert a párom már megvan: csak pillanatnyilag kilátástalan a helyzet.
Lenne alany is, egy nő, akivel még csak beszélgettünk, de mintha éreznék felőle valamit. Ő éppen szakító félben van a barátjával, de addig nem tennék semmit, míg végleg nincs egyedül. Ez nem egy eldöntött dolog, lehet, hogy az egészből semmi nem lesz. Lehet rám mondani ilyet meg olyat, de mi mást tudok tenni? Szakítsak, ha a kapcsolat amúgy elégségesen működik? Nagyon örülnék, ha a párom magához térne és nem utasítana vissza, mert nekem éppen annyira kínos kuncsorogni azért, ami járna. Néha úgy érzem, csak kifogásokat gyűjt, hogy ne kelljen: pár hete külön szobában alszunk, mert állítólag „ficánkolok”…
