„Amikor x beszélgetés után elhívom találkozni, akkor valahogy mindig csak a kibújás és a lekoptatás jön” – se a nagy mell, se a kerek fenék nem számít, ha a nőnek nincs kisugárzása és stílusa. A csajok néha dicsérik Posztolónk humorát, biztatóak a jelek, de a fizikai találkozó csak nagy ritkán jön össze.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog,
24 éves fiú vagyok. Abban kérnék tőletek és olvasóitoktól tanácsot, hogy mit csinálhatok rosszul? Sose voltam nagy csajozógép, nem sok tapasztalatom van ebből kifolyólag a nőkkel. Volt egy 1,5 éves komoly kapcsolatom, aminek végül én vetettem véget, mert már haldoklott a dolog sajnos. Azóta 2 éve inkább a továbbtanulásra és munkára koncentráltam, viszont újfent elkezdtem próbálkozni a társkeresésben. De sajnos elég negatívak a tapasztalataim. A probléma az, hogy csak neten tudok ismerkedni.
Élőben, ha nincs segítség, leblokkolok. Így marad a FB és társkereső oldalak tömkelege. Itt kezdeményezek 1-1 lánynál, akiben látok valamit, ami megfog. Itt nem a nagy mell-kerek fenékre gondolok. Kisugárzás, stílus, stb. De hiába kezdeményezek, a legtöbbször sajnos válasz sincs a levelemre. Pedig csak magamról írok és leírom, hogy mi fogott meg épp a lányban, miért szeretném megismerni. A másik véglet, hogy tetszik a hölgynek a levél, elkezdünk beszélgetni. Tök jó, úgy lehet érezni, halad a dolog, de amikor x beszélgetés után elhívom találkozni, akkor valahogy mindig csak a kibújás és a lekoptatás jön. Mit ronthatok el vajon? Elég elemzős ember vagyok, szeretek mindenen kattogni és gondolkozni, de erre nem jövök rá, mit ronthatok el. Semmi extrém dologba nem megyek bele, kellemesen viccelődök, amit a lány partner mindig megjegyez, hogy tök jó humorom van, sőt, olykor azt mondják, hogy tök ritka fiú példa vagyok. De valahogy mégis mindig a találkozó kimarad és ezáltal én is feladom, mert egy internetes, semmitmondó „csak játékszer”- kapcsolatért nem fogok tenni. Szeretek udvarolni, finoman utalok és éreztetem is a lánnyal, hogy lennének komolyabb szándékaim is, de előbb ugyebár nem árt találkozni, hogy tényleg kiderüljön, kivel is ismerkedett az ember annyit. Ügyelek arra, hogy ő is és én is egyaránt csöpögtessük a dolgainkat egymásnak, nem szeretek nagyképű lenni, inkább szerénykedek. Komolyan, lassan ott tartok, hogy feladom, mert egyszerűen csak az időmet vesztegetem arra, hogy párt találjak. Biztos közbeszól, hogy alacsony vagyok (160 centi is épphogy), de abszolút nincs ebből kifolyólag komplexusom, sőt, inkább előny ez nekem, mert ebből kifolyólag mindig ösztönözve vagyok, hogy jobb legyek a másiknál.
Bármilyen kritikát meghallgatok, legyen az pozitív, negatív, mert hátha épp olyan dologra világítotok rá, amin átsiklottam, vagy csak épp nem tartottam fontosnak! Üdv, G.
