Annak, ha 30+osan még mindig a nagy Őt várod, az a veszélye, hogy egyszer csak a 40+os kategóriában találod magad. A magányos 30 feletti nők esetében mindig felmerül a kérdés: miért vannak egyedül, amikor jól néznek ki? Néhány nő rájött, hogy jobb karriert építeni, és tartani egy szex-cimbit, aki néha feljön hozzájuk.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
37 éves vagyok és egyre többször támad az az érzésem, hogy az élet elmegy mellettem és gyorsabban telnek az évek, mint korábban. Nem hiszem, hogy ezzel az érzéssel egyedül vagyok, már ha a korombelieket veszem. Eszembe jutnak elszalasztott lehetőségek és korábbi kapálózások, de ugye, már mindhiába. Világos, hogy csökkentek az esélyeim, de azért nem adtam fel még.
Van három kérdésem, amikre megpróbálok én – is – válaszolni:
1. Miért hiszik azt a 30 feletti nők, hogyha már alapból párkapcsolatban vannak (rendszerint ellaposodottban), akkor sokkal több pasi érdeklődését tudják felkelteni?
- Talán kelendőbbnek érzik magukat és így előnyösebb versenyhelyzetet teremthetnek. Egy férfi oldalán többek, „használatban van az árú” és attól még mellette lehet ismerkedni, ha a váltást tervezik, semmint egyből kilépni.
2. Ha pár nőnek a külső és a pénz számít, akkor miként fordulhat elő, hogy néhányan csúnya és pénztelen férfiak mellett kötnek ki?
- Baleset: becsúszott a gyerek. Vagy: Az alacsony önbecsülésű nőt a pasi ügyesen meggyőzte, hogy nála jobbat úgysem talál. Vagy: a vak szerelem... Több tippem nincs.
3. Sok 30 fölötti nő van egyedül. Kiábrándultak vagy rájöttek, hogy jobb a laza, szabad kapcsolatokban élni? Ez némileg ellentmond az első kérdésnek, de ezt a jelenséget is tapasztaltam. Egy esetleg magányos 30 feletti nőnél az első kérdés, ami felmerül: miért magányos, amikor amúgy jól néz ki és tartja magát?
- Rájöttek, hogy jobb karriert építeni, és tartani egy cimbit, aki néha feljön hozzájuk, vagy ő megy fel hozzá, fakultatív. Élvezik a szingli élet előnyeit. Abban nem hiszek, hogy várnák az igazit, vagy csak válogatnak, mert az a korszak kb. 25-28 évesen lecseng. „Majd lesz valaki...”. Vagy csak beleunt, hogy mindig beleválaszt („miért van az, hogy folyton hülyéket fogok ki?” - mondja ) akiben csalódott és még rá is faragott így vagy úgy. És jobb egyedül. Vagy: egyszerűen nem találkozik olyannal, akivel passzolna. 30+osan az ember ideális esetben már ismeri magát, az igényeit, viszont a csalódások tükrében már nagyon óvatos is. Ennek az a veszélye, hogy egyszer csak a 40+os kategóriában találja magát. Azért akárkivel nem jönnek össze, csak amiatt, hogy elmondhassák, nekik is van emberük. Az a világ már elmúlt. Ők már nem éjszakai szórakozóhelyen ismerkednek (talán félnek, hogy egyedül kell majd hazamenniük) inkább a netes megoldásokra esküsznek.
Nem önvigasztaló tanácsokat szeretnék osztogatni, hiszen akkor egy külön kategóriát létesítenék, plusz, az inkompetensek osztogatják a legjobb tanácsokat: Egy volt kolléganőm már-már egészen hiteles gyereknevelési tanácsokat tudott osztogatni mindenkinek, csak azt hagyta le, hogy az ő lánya 18 évesen lelécelt tőle, azóta se látta, ebbe bele is őrült kicsit (ezt az apró kiegészítést már később hallottam hozzá) Ugye, egy szerető anyát nem hagy csak úgy el egy gyerek, minden ok nélkül.
Az egyszerű ember azt mondja, hogy „az a jó döntés, ami az én érdekeimet szolgálja”. Igen, érdeklények vagyunk, de az is biztos, hogy nem lehet általánosítani, mert minden ember teljesen máshogy működik. Még magunkat is képesek vagyunk meglepni: A legdurvább szakításom alkalmával, amikor a barátnőm közölte, hogy este már nem alszik velem, olyan dührohamot váltott ki belőlem, amivel nem csak őt, de saját magamat is megdöbbentettem.
Szóval, mindezzel nem okoskodni akartam, csak megoldásokat keresni, és mások véleményének tükrében megvizsgálni ugyanazt a kérdést.
