„Apuka fut a pénz után, anyuka meg azon töri a kis kobakját, hogy a rengeteg szabadidejét kihasználva, miként léphetne félre okosan” – Levélírónk mostanában sehol sem érvényesül, senkivel nem találja a közös hangot, és meglehetősen sötéten látja a helyzetet. Ha valaki elvált szülők gyereke, az valóban kihathat később a kapcsolatai minőségére?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
24 éves vagyok, sokan mondták, hogy érettebb a koromnál és a kortársaimnál. Néha úgy is érzem, hogy perifériára szorultam. Vannak ambícióim, nincs jogsim, randin sosem fényezem magam, a hazugság ezerszer rosszabb. Mégis legtöbbször vesztesként távozom, mostanában mindenhonnan. Nem írok rá senkire, mert nem hiszem, hogy abból bármi jó is kisülhet. És mostanában semmi nem jön össze, sem a barátságok, sem a párkapcsolat, nem tudom érvényesíteni az érdekeimet sehol. Nem találom a közös hangokat.
Lehetne úgy, mint ahogy a mai sekélyes világban sokan csinálják, hogy átfogalmazok tényeket, hogy jobban nézzenek ki, mint amikor egy nő azt mondja, hogy ő nem válogatós, hanem igényes. Az anyagi helyzet amúgy általában a nőknél csak 30 felett válik fontossá, mert logikusan csak akkor számít, ha hozzá akar menni az illetőhöz, ha nem, akkor a lehúzás a második opció, nem a jövő biztosítása. Lehet, hogy alul szocializálódott vagyok, de koromnál fogva még be szeretném hozni a lemaradást. Ember vagyok egy embertelen világban.
Van egy oldal, ahol bizonyos, pszichológiai kutatásokra támaszkodó kérdések szerepelnek, melyekre a legőszintébben kell felelni, és akkor elvileg kiad neked egy nőtípust, aki hozzád való. Hogy ebben mennyi lehet a valószínűség, és az, hogy kérdések alapján tényleg egymásba szerethet-e két ember, azt nem tudom, de valahol ennél összetettebb dolognak sejtem ezt.
És miért van ennyi lelkileg selejtes korombeli? Meglátásom szerint: apuka fut a pénz után, anyuka meg azon töri a kis kobakját, hogy a rengeteg szabadidejét kihasználva, miként léphetne félre okosan, a gyerek pedig csak váláskor kerül a figyelem középpontjába. Aztán rajta csapódik le minden (én is elvált szülők gyereke vagyok). Aztán felnő, gyorsan elköltözik, ehhez persze hitelt vesz fel, és a kapcsolatai végig arról fognak szólni, hogy olyan hibákat javítson ki, amiket nem ő okozott. Ezért örökké csak válogat (értsd: Igényes) és ide-oda csapódik, vagy: értéktelen kapcsolatokba bonyolódik, akár férfi, akár nő, soha senki nem lesz jó neki, mert magát sem érti tisztán. Mi tehet erről? Nekem is ilyennek kéne lennem ennek a képletnek alapján, talán lenne pár sikerem, de mégse ilyen lettem. Lehet, hogy elrontottam.
Üdv: Barna.
