Ez a kapcsolat szépen indult, aztán elsikkadt és valami fura irányt vett. Levélírónk sajnálja, hogy már elapadtak a tartalmas beszélgetések a párjával, mégis abban bízik, hogy ha már a harmincat együtt lépték át, majd a negyvenet is együtt fogják. De kin múlik?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
a mi kapcsolatunk is szépen indult anno, Balaton, nyaralás, hamar összegabalyodás. Azóta eltelt pár év és most olyat érzek, amit nem tudom, helyesen érzek-e. Valamiért azt érzem, hogy nem tudom őt abban támogatni, amit én egyrészt nem értek (akkor sem, ha a helyébe képzelem magam) ha meg igen, akkor sem úgy hoznám meg azt a döntést. Ilyenkor általában kitérő választ kapok, vagy azt érzem, kiskapukat keres. A kapcsolat elején elégedett voltam, 100%-ban azt a törődést, gondoskodást kaptam meg tőle, amit eddig kevesektől.
Én változtam meg, vagy ő? Sokat beszélgettünk, minden szabadidőnket együtt töltöttük, mostanában meg szex után a fal felé fordul, nulla ágyban beszélgetés. A problémákat elvicceli.
Van egy barát-barátnője, akit én úgy hívok Érzelmi Szerető, mert nincs szex köztük, csak együtt lógnak néha, kibeszélik a dolgokat. Valahogy azt a feladatot látja el az a csaj, amit nekem kéne, és amire szerinte már nem vagyok jó. De gyakorlatilag én is pont ezt várnám tőle. Aztán ha kiborulok kicsit, jön a kapkodás, a bocsánat kérés, az ígérgetés...
Már nem vagyunk huszonévesek, egymás mellett léptük át a harmincat. Neki is van tapasztalata, amit az élet adott, nekem is, ezért sem értem, hogy miért nem tudjuk megbeszélni, amit meg kéne. Pedig én meg szeretném.
Férfiak válasza is érdekel.
Anna