„Ha jó napja van, tud vigasztalni, lehet vele beszélni, ezért is nem hagytam még el” – Az alkalmankénti tahóság is sok egy kapcsolatban, de két év után ekkora érzéketlenség szinte már elviselhetetlen. Egy pasi rendszeresen megbántja a csaját, és utána ő van megsértve. Talán erről a hajóról most kéne leszállni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mi több, mint két éve vagyunk együtt. Szerintem a harmadikba már nem lépünk be. Amikor megismertem, még együtt volt a barátnőjével, (nekem nem volt közöm a szakításukhoz). Ő 30 feletti, munkájában sikeres, de vannak a személyiségének olyan részei, amik nem túl kifinomultak. Ezeket korábban elnéztem, mert senki sem tökéletes. Sok mindent lehet takargatni, de ha az alpáriság valakinél berögzült személyiségjegy, azzal nem lehet mit kezdeni, a legjobb segítő szándékkal sem. Még akkor se, ha nem mindig dominál. Kis adagokban is SOK!
Nem tudom honnan szedte fel, vagy kitől örökölte. Ha nem jön rá ez a dolog, alapjáraton jó vele, mások szerint is egy kedves, rendes ember akkor. Megfigyeltem, hogy nem csak velem, de a barátaival is néha ilyen, amikor felveszi ezt a stílusát.
Viszont saját magával szemben borzalmasan sértődékeny.
Ő bármit bárkinek beszólhat, de ha az a másik csak egy picit is megpiszkálja, ha visszaszól, akkor robban. Nem érzi tettei fordítottját, szavai súlyát... nem viseli el a visszajelzéseket. Elfelejtette a szülinapom, amikor megjegyeztem, ő volt megbántva és duzzogott miatta. Majd 10 nap múlva adott egy becsomagolatlan olcsó bort (amúgy nem a mindenem a bor) amit mintha a szekrényéből vett volna ki, mert ő is kapta. És nem fogadtam el tőle, ami miatt megint én lettem a szemét.
Totál nyilvánvaló, miért éreztem magam sértve.
Nem tud kiállni értem. Amikor az apja beszólt nekem, csak vele nyerített...
A szarkazmusa a másik, amit gyűlölök. Ha jó napja van, tud vigasztalni, lehet vele beszélni, ezért is nem hagytam még el. Viszont úgy érzem, ez az alkalmankénti stílusa felülírja a pozitív dolgokat is.
Miért csinálja ezt valaki, hogy ha megbántja a párját, utána ő van megsértve? Egy közös ismerősünk - akivel a párom már összekapott, pont a stílusa miatt – azt mondta, ismerte a korábbi nőit és szerinte én is csak egy kipipált tétel vagyok a listáján, ami kell a teljes életéhez, és azért van velem, hogy legyen valakije, hogy el tudja mondani, nem magányos, és azt érezze, elviselhető ember. Ezen is rágódom egy ideje, persze, az is mondathatta vele, hogy most haragszik rá, úgyhogy nem tiszta, objektív vélemény.
