Alaposan pórul járt az a kedves Levélírónk, aki túl sok romantikus, és túl kevés művész filmet nézett. Az élet nem parfüm, néha kifejezetten szaglik. A kudarc és a csalódás illata lehet keserédes - így tudunk a végén nevetni az egészen.
Fiú vagyok, 37 éves. Szintén netes élmény. Két hete levelezek egy csajjal, aki légiutaskísérő, de most szabadságon van, vagy tartalékállományban, vagy mi. Egyszer csak ő javasolja, hogy találkozzunk. Én nem mertem kezdeményezni. Autószerelő vagyok, ráadásul nem egy szép darab, és nem is értettem, hogy egy ilyen dögös csaj, a képcsere és paramétereim (37 éves, nőtlen, 170 magas, 87 kg, kerek fej) alapján azonnal találkozót akar. Furcsa volt. Az is lett.
Lelkesen felvettem a legjobb göncöm, reggel a fodrászhoz is elmentem, hogy minden tökéletes legyen. A lánnyal egy szálloda halljában találkoztunk. Olyan gyönyörű és kívánatos volt! Falatnyi ízléses szoknya, simulós felsőrész, szandál. Bemutatkozunk, leülünk és egy darabig lényegtelen dolgokról beszél, majd nagyon finoman bevezeti a terméket: „Én csak márkás és megbízható parfümöket használok." Véletlenül van nála egy katalógus és egy táskányi illatminta (aha, véletlenül!!). Előveszi, kiteríti az árut, és elkezdi magyarázni, mi milyen fajta és mennyire üde, meg minden. A lényeg, hogy szó sem volt kapcsolatról, csupán valami gagyi hamisítvány parfümökkel ügynökölt és finoman belekezdett egy előadásba a feromonos parfümökről, és már ott tartottunk, hogy a belépési nyilatkozatot írjuk alá – mert ha másokat is behülyítek a boltba, akkor nekem olcsóbb ez a szar - amikor közöltem vele, hogy „csatlakozzon anyukád” és füstölögve távoztam. Ma sem érzem magam ezért bunkónak. Az eset lelombozott, viszont tanulságos volt. Nem adom fel.