Sziasztok! Az én történetem egy átlagos amerikai love story-hoz hasonló. Azzal a kivétellel, hogy nálam még nem jött el - ha eljön egyáltalán - a happy end. 2005.12.20-án ismertem meg a leányzót, mindketten a város egyik legjobb gimnáziumának tanulói voltunk. Két évvel alattam járt, bár köztünk csak másfél év a korkülönbség. Egy közös jó barát által ismerkedtünk meg és 2006.01.04-én össze is jöttünk. Két és fél hónapig voltunk együtt majd - Ő sem tudta megindokolni miért- szakított velem. Teljesen magam alatt voltam: két hónapon keresztül próbáltam visszahódítani több-kevesebb sikerrel, aztán feladtam. Mindent.

Megkíséreltem egy öngyilkosságot, szerencsémre az utolsó pillanatban odaért és leállított; majd több órán keresztül egymás karjában telt az idő, forrón csókolt, igazi szeretettel. Mégsem folytattuk: pár hónapig családsegítőhöz jártam, majd találtam egy másik leányzót. Nem tartott sokáig -2006.07.31-én Ő keresett meg, hogy kezdjük újra. Gondolkodás nélkül visszamentem hozzá. Ezúttal három és fél hónapig bírtuk. Megtettem, amit nem kellett volna: megcsaltam. Nincs mentségem és nem is akarok mentegetőzni. Hülye voltam és meggondolatlan, de semmit nem bántam még életemben annyira, mint ezt a ballépést. Amikor elmondtam neki, csendben és beletörődően fogadta, nem balhézott, még egy hónapig ki is tartottunk, de aztán egy hatalmas nagy veszekedést követően szakított velem, ismét. Pár hónap múlva, mikor már ismét boldog voltam egy lánnyal, megpróbált megint visszaszerezni, de akkor nemet mondtam neki - ezt szintén bánom a mai napig. Azóta lassan eltelt három év, sok barátnőm és számtalan egyéjszakás kalandom volt ez idő alatt, de még mindig szeretem, teljes szívemből, teljes odaadással. Lassan kezdek beletörődni, hogy nem érdeklem, és esélyem sincs rá hogy visszakapjam, de...De. És itt van ez a de. Ismerőseim nagy többsége szerint csak játszik velem, mások szerint Ő sem tudja igazán mit akar, és megint vannak mások, akik úgy gondolják, hogy engem akar, de még nem most - előtte még élni szeretne egy kicsit. Egy biztos, hogy ez a "de" ez az a viselkedés, amit az elmúlt három évben produkált velem szemben. Van, hogy totálisan elutasító a remény utolsó szikráit is összetöri, van hogy játssza a barátot, amikor tudja nagyon jól, hogy kettőnk közt nem lehet barátság. Ha nem tudnám, hogy mi már rég nem vagyunk együtt, talán még el is hinném, hogy egy évek óta boldog pár vagyunk. Egyszerűen nem értem, és a környezetemből sem érti senki. Az egyik barátnője azt mondja, hogy felejtsem el, a másik barátnője nem mond semmit, ő nem tudja, hogy volt kedvesem miként van a dologgal. Egy biztos: érzem, hogy ez a story még nincs lezárva...