„Kiváló énekhangja volt, még azt is fontolgatta, hogy jelentkezik a Megasztárba” - a kétgyerekes anyuka egy strandon szúrja ki magának a fiatal és rendkívül értelmes fagylaltos legényt. Hamar össze is jönnek, és a közös boldogságukat kilóra lehetne mérni. Végül az idősebb fél mondja ki a nemet, mert tudja, hogy nem lehet közös jövőjük. Most megtudhatod, hogy az ősi mondás igaz, miszerint: ha valóban szereted, akkor elengeded.
Az én történetem ismét a korkülönbség érzékeny témáját boncolgatja, amely már sokszor volt téma ezen a blogon . Természetesen, hiszen egy megkerülhetetlen probléma. Már ha probléma egyáltalán. Én nem csináltam gondot belőle (bár kétségtelenül megviselt a szakítás) csupán hoztam egy radikális döntést, a másik fél érdekében. De menjünk sorba. 43 éves nő vagyok és a kettes szám meghatározó az életemben: kétszer mentem férjhez, kétszer váltam el, és van két lányom is. Ahogy udvariasan mondani szokták: a „koromhoz képest jól nézek ki”. Teszem hozzá, mindent meg is teszek a kedvező összhatás érdekében.
Sokáig magányos voltam, egy-két meddő futókapcsolaton kívül üres volt az életem. Nem voltam egyedül, hisz két életvidám lány mellett nincs unalom. De társat akartam. Nem szexpartnert, hanem igazi társat, aki mellett nőnek érezhetem magam, akivel törődhetek, és aki velem is törődik. A korombeli férfiakból hamar kiábrándultam: hazudnak és kétszínűek, nem tudják, mit akarnak. Elképesztő, hogy mikre vetemednek, hogy előlem (vagy saját maguk elől) eltakarják azt a tényt, hogy házasok. Ami az ízlésemet illet, én jobban szeretem a fiatalabbakat, de ugye, ez elég magas léc. A korombeli férfiak közül csak azzal tudok elképzelni egy kapcsolatot, aki markáns, erőteljes, határozott és magabiztos. Nos, az ilyen nagyon ritka, vagy pedig már házas. A korombeli nőknek üzenem, hogy házas emberrel ne kezdjenek, mert nagyon zűrös tud lenni. Tudnék mesélni!
A paramétereket ismeritek, íme a történetem: tény, hogy több fiatal pasim volt, mint korombeli. De miért is? Arra a meggyőződésre jutottam, hogy nagyon sok fiatal fiú bukik az érett nőkre - ennek hátterében néha egy rossz anya áll. Igen, kivétel nélkül mindegyik fiatal partnerem rosszban volt az anyjával (valamelyik egyenesen gyűlölte). Amikor elmesélték nekem, annyira zavarban voltam: sajnáltam őket, de azt is tudtam, hogy ez a kapcsolat rövid életű lesz. Számos internetes társkereső oldalon fent vagyok és a fotóm meg a paramétereim tudatában ŐK KERESTEK meg engem. Senki nem lepődött meg, tudták, hogy az első randira egy csinos „vénasszony” érkezik. Teszem hozzá, láttam rajtuk, hogy tetszik nekik a kínálat. Az utolsó fiatal pasimmal tavaly nyáron futottam. Ő tette rám a legmélyebb benyomást és miatta fogadtam meg, hogy több fiatal sráccal nem kezdek. 21 éves volt és egy strandon találkoztunk. Ő fagyit árult én meg a lányaimmal pancsoltam. Amikor már harmadszor fordultunk nála, lassan beszélgetésbe elegyedtünk. Mivel elég későre járt, és a lányok is nyafogtak már, elindultunk haza, de előtte telefonszámot cseréltem a sráccal (először ő kérte az enyémet).
Még azon a héten találkoztunk és beültünk fröccsözni egy helyre. Lassan rövidre zárom: szóval megismertem benne egy rendkívül sokoldalú, érdekes és szeretetreméltó embert. Még azon a héten felmentem hozzá és egymáséi lettünk. Életem leggyönyörűbb délutánja volt. Este a lányaim is észrevették, hogy sugárzom, de ugye nem oszthattam meg velük, hogy miért? A srác nagyon bejött nekem, talán eddig még egyik partnerem sem nyűgözött le ennyire, mint ő. A keleti filozófiákban jártas, művelt gyerek volt, ugyanakkor sportos és kiváló énekhanggal áldotta meg az Sors. Még azt is fontolgatta, hogy jelentkezik a Megasztárba, de aztán letett róla, hiába bíztattam. Az ő lakásában láttam meg először a Bardo Thödol-t, amit már régóta meg akartam szerezni. Kölcsönkértem tőle. Pár hétre rá, amikor vissza akartam adni, azt mondta, hogy tartsam meg nyugodtan. Azóta életem vezérfonala, nagy bölcsességek vannak benne életről és halálról – a mai napig meghatározó az életemben. Ami ezt a fiút illeti… teljesen beleszerettem. Három hónapig jártunk, a legnagyobb egyetértésben és testi-lelki boldogságban. Aztán én mondtam ki a nemet. Minden szép volt, de azért éreztem jogosnak a szakítást, mert beláttam, hogy ennek a fiúnak fiatalabb lány dukál és igazán nincs közös jövőnk. Lesz majd egy vele egykorú barátnője, akit később elvesz és megalapoznak egy életképes egzisztenciát. Ennek ez a rendje. Én józan vagyok, nincsenek illúzióim. Nagyon szerettem őt, nekem jobban fájt a szakítás, mint neki. De megértette, és többet nem láttuk egymást. Úgy látszik, nekem ez a sorsom: a mama, aki vigaszt nyújt, aztán mégis egyedül marad. Az a baj, hogy túl nagy a szívem: beleszeretek valakibe, ő is belém, de 10 év múlva már máshogy fognak állni a dolgok. Puszi mindenkinek: Ildi
