„Miért aszexuális egy ilyen pasi??” – kérdi kétségbeesetten következő versenyzőnk, aki nemrég megismert egy csodálatos legényt, akit a humuszos tofu jobban izgat, mint a szex. Pedig a lány fülig beleesik, és a srác még csak nem is gondol többre barátságnál: eleinte észre sem veszi a lány rajongását. Vera tanácstalan és tőletek várja a gyámolítást. Ne hagyjátok cserben!
Hali! Egy (szerintem) érdekes történetet szeretnék megosztani veletek. Vera vagyok, 21 éves. Mindez még tavaly történt, de a mai napig tart. Sajnos, vagy nem sajnos. Van egy nagyon jó barátnőm P., aki egy nap lelkendezve azzal fogadott, hogy „Jaj, Vera, megtaláltam a párodat! Egy hihetetlenül édes srácot, és be akarlak mutatni neki. Imádni fogod!” P. hosszú és boldog kapcsolatban volt párjával, már jó ideje, és ez az újonnan felfedezett srác P. barátjának a volt osztálytársa. Egy közös bulin mutatta be P.-nek. Elmesélte nekem, hogy a srácnak pont olyan a stílusa és az érdeklődése, mint nekem, így rá kéne startolnom. Én már három hónapja parlagon hevertem, és annyira fellelkesültem, hogy beleestem az ilyenkor szokásos hibába: rögtön elképzeltem, hogy milyen lehet, milyen a hangja, mi lesz az első mondata? Teremtettem egy képet, persze, nem akarattal… ez nálam ilyenkor magától jön.
P. összehozott egy randevút vele. Legyen a fiú neve Dávid. Eleinte P. is ott volt, majd rövidesen lelépett. Gyorsan kisöpörtem a fejemből a korábban idealizált képet (ami most mindegy, hogy mi volt). Amikor először megláttam a srácot, azonnal szimpatikusnak tűnt. Alacsony volt (akkora, mint én) barnás szőke haj, szép szem, szép arc. Harmóniát sugárzott. Mosolygós, élénk, energikus fiú volt és tíz perc alatt egymásra is hangolódtunk. Két órát beszélgettünk, aztán mondta, hogy neki mennie kell, mert kezdődik a műszakja (egy művelődési házban portás).
Amikor hazafelé tartottam, szinte nem is érintettem a járdát, repültem : )
Amint hazaértem, rögtön küldtem neki egy mélt, amiben megírtam, mennyire örülök, hogy megismerhettem és egy nagyszerű fiúnak találom. Amikor válaszolt, udvarias volt, bár távolságtartó. Semmi macsó próbálkozás, semmi rossz humor-dömping. Még mindig nem gyanakodtam. Lila köd borult rám. Sűrűn találkozgattunk és már engem zavart, hogy nem lép a tettek mezejére. Azért ez mégsem a nő dolga, akármennyire is modern világot élünk. Megérezhette, hogy nyugtalanít a dolog, mert egy alkalommal elmondta – pontosabban finoman felvezette – hogy ő a lelki kapcsolatot sokkal többre értékeli a testinél. Eleinte nem fogtam fel. Megint belevetítettem a saját elképzeléseimet. Szó szerint, vak voltam. És süket. Annyira jól megvoltunk, túl egy húron pendültünk. Ekkor finoman közli, hogy meg ne bántódjak, de ő nem szeretne lefeküdni velem. Döbbenés.Rákérdeztem, hogy meleg-e? Semmi baj, ha igen, nem rendezek jelenetet, nem borulok ki, teljesen higgadtan fogom fogadni. Erre azt mondja, hogy nem, sőt, több lánnyal is együtt volt már, de valahogy egyik sem indított el benne sokat. Viszont még ezzel a mondatával is belém döfött: „Nem jelent nekem sokat a szex, de téged nagyon kedvellek, és ha neked örömet okoz, szívesen lefekszem veled.” Erre megint nem tudtam mit felelni, csak hápogtam, hogy én is kedvelem, és ha úgy látja jónak, maradjunk barátok. Alamizsna nem kell. Elmondta, értsem meg, hogy ő inkább magának való és senkivel sem tudná elképzelni az életét. Hát, erre nem tudtam, mit mondani. Legszívesebben ott elbőgtem volna magam előtte, mint egy gyerek, de remekül palástoltam. Biztos már nektek is volt olyan érzésetek, mintha egy finom porcelán váza zuhanna a torkotoktól a hasatokig, ahol ezer darabra robban. Valahogy így tudnám jellemezni a megrázó és hirtelen vallomást. Pedig még nem volt vége… Látszólag tök lazán fogadtam, pedig belül sírás feszegetett. Elmagyarázta, hogy nem érti, hogy miért rabja mindenki a szexualitásnak… mindenki kergeti és alárendeli magát: szerinte abszurd az egész és csak a modern világ vonzata ez a nevetséges szex-bálványozás. Azt viszont éreztem, hogy nem meggyőzni akart, hanem csak tájékoztatni. Jó, van benne valami igazság, de én abban a pillanatban semmit sem tudtam mérlegelni, mert csak egyetlen kérdés keringett bennem: Istenem, miért aszexuális egy ilyen pasi? Ez nem igazság.
Nem iszik alkoholt, csak gyümölcsleveket, nem cigizik, olyan mint egy gyönyörű szobanövény. Teljesen vega, halat sem eszik, és állítása szerint jó humuszos tofu-t csinál (akkor még nem tudtam mi az a humusz, meg a tofu, de azóta már utánuk néztem a neten). Szerintem már csak idő kérdése, hogy mikor lép be valamelyik szektába. Nem tudtam elfogadni, hogy csak barátok legyünk, sokat sírtam miatta: vele akartam lenni, bele akartam bújni az illatos nyakába. Persze, barátok maradtunk, csak ritkábban találkozunk. Azt tudom, hogy egyre vadabbul gyűjti a pozitív karmát: adakozik, mint egy szent, állatvédelmi petíciókat szór a neten stb. Szóval, most ott tartok, hogy megpróbálom feldolgozni Őt. És felejteni.
