Következő történetünkben a korkülönbség csak másodlagos tényező, ugyanis az első helyen a pasi bizonytalan természete áll. Nehéz rajta kiigazodni, haragudni rá pedig lehetetlen, mert mindig kivágja magát. A lány 9 hónapja van együtt párjával, aki mellett „állóvíz” az élet. Most megtanuljuk, hogy vannak helyzetek, melyekben nincsenek se győztesek, se vesztesek…
Sziasztok! 19 éves csaj vagyok. Kilenc hónapja van egy pasim. Mit is meséljek róla, anélkül, hogy kiadnám és elárulnám? Gondoskodó és figyelmes, de érzem, hogy mindez a nehezére esik, nem passzol a személyiségéhez. Az utóbbi időben sajnos a kedvezőtlen oldala dominált, ugyanis megbízhatatlan lett és egyre ritkábban láttam. Nem hív fel napokig, nem is ír. Egyszerűen eltűnik. Nem mondja meg, hova és kivel ment. Viszont, ha mindezt számon kérem tőle, azonnal készségesen válaszol, egyet ért velem, elmondja, hol volt, mit csinált és annyira bűnbánó, hogy képtelen vagyok haragudni rá. Százszor megbocsátanék neki. De nem ezerszer. Ő májusban lesz 29 éves. Igen, tudom: korkülönbség, de szerintem ez nem számít.
Nem uralkodni akar rajtam, én sem akarom elnyomni őt - még csak azt sem tudom mondani, hogy neheztelek rá egy konkrét ok miatt, vagy valami, mert nem erről van szó. Az bosszant, hogy nem tudom őt kiszámítani. Ha hibát követ el, azonnal beismeri, nem lehet vitázni vele. Nehéz vele kapcsolatban egyértelműen dönteni, mert nincs viszály. Állóvíz – így tudnám jellemezni. Se előre, se hátra. És ez nem jó. Elfogadom, ha nélkülem megy szórakozni és szó nélkül lelép a városból. Nem együtt lakunk, megteheti. Nem tudom, mitől fél, talán attól, hogy egy 10 évvel fiatalabb csajszi letolja? Csak mondja meg, hova megy, és megértem. Nem vagyok gyerek. Ő egy teljesen átlagos srác: van egy régi Audija, azt szereti bütykölni, fura szokása mindössze annyi, hogy a mobiltelefonok és kütyük megszállottja: elég sűrűn vesz új telefont, mindig a legjobbat, egy csomó olyan funkcióval, amit sosem használ. GPS-ből legalább 4 van neki. Én elfogadtam olyannak, amilyen… de vajon jól tettem-e? Talán fölöslegesen aggódom, nem mintha azonnal el akarnám magam vetetni vele, bár anyám az én koromban már terhes volt. Állóvíz…nem fejlődik egyikünk sem, csak ázunk a langyos tóban. Egyre biztosabb, hogy nem akarok gyereket tőle.
Pár hónapja levelezek a neten egy sráccal. Nagyon jó fej, képet is cseréltünk már. Érzékeny és kedves fiúnak tűnik… és nem tudom, hogy találkozzak-e vele. Mert ha találkozom vele, akkor elindultam egy irányba és lehet, hogy onnan nincs visszaút. Ha lépek egyet, lépek még egyet. Ártatlan találka is lehet, ahogy az ellentéte is.
Várok még egy kicsit, és hamarosan meghozom a döntést. Nem lesz könnyű. Köszönöm, hogy elolvastátok a levelem, és ha kapok segítő szándékú tanácsot, megköszönöm. Adrienn.