Biztos ki fogtok nevetni és már látom magam előtt az anyázós kommenteket, de akkor is érdekel a véleményetek. Pár hete összejöttem egy sráccal (Dani), és még mindig együtt vagyunk, de nem tudom, meddig. Már akkor láttam, hogy fiús dolgai vannak, ami tök jó (nagy autószerelő és káprázatos trükköket tud bemutatni bicajjal). Amikor először hívott fel magához, minden bejelentés nélkül bevezetett egy szobába, ami tele volt akváriummal, terráriummal. Megmutogatta mind, de már nem emlékszem az állatok pontos nevére: volt néhány kígyó, azokat felismertem, meg leguán, vagy kaméleon, vagy gyík, nem tudom. Ezektől még nem is undorodtam annyira. De a legszörnyűbb a madárpók gyűjteménye volt! Két dolog van az életemben, amit gyűlölök, és amitől rettegek: 1. injekciós tűk 2. pókok. Ott kiborultam, és magam sem tudom, miért nem ájultam el.

Igen, biztos, hogy araknofóbiám van, mert még a tévében sem bírom nézni őket, amikor valami természetfilmben vannak. Nem tudom, hogy sikerült megállnom, hogy nem rohantam el azonnal. Szerintem nem önuralom volt nálam, hanem pánikgörcs, mert lebénultam, rendesen nem bírtam mozdulni. Amikor Dani látta, hogy elsápadtam, és lassan kifele hátrálok, vágta a dolgot és kikísért. Nem tudok mit csinálni, ez van. Nem bírom ezeket a herkentyűket. Amikor még általánosba jártam, és az egyik srác behozott egyszer egy ugrálós gumi pókot - én kiszaladtam a világból, pedig tudtam, hogy nem igazi, de akkor is undorodtam tőle. Amikor Danival vagyok, csak azokra az iszonyatos szörnyeire tudok gondolni. Szeretem Danit, de az iszonyom erősebb és nagyon fontolgatom, hogy szakítok vele. Amikor átölel, gyakran kiráz a hideg, amikor pedig rákérdez, hogy miért, elmondom neki, hogy az állatai miatt – olyankor hülyén néz rám, hülyén is érzem magam, de ez van. Kérlek, adjatok valami használható tanácsot!! P.A.