Sziasztok! 23 éves csaj vagyok. A problémámmal talán nem vagyok egyedül, ezért szeretném megosztani veletek. A pasimmal jól megvoltunk egy darabig (másfél éve vagyunk együtt) amikor is elkezdett… hát, hogy is mondjam, udvariatlan lenni velem. Tudom, hülyén hangzik, de nem találok jobb szót rá. Egyre kevesebbet beszélgettünk, néha átnézett rajtam, valamikor hagyta, hogy én cipeljem fel a cuccokat a harmadikra. Egyáltalán nem zavarta a dolog. Inkább lakótársak voltunk, mint szerelmesek, pedig annak idején sokat harcolt értem, csakhogy megkaphasson.

A legmerészebb húzása az volt, amikor három hete lehívták egy vidéki hét napos bulira. Nagyon hívtak engem is, csak az volt a gondom, hogy van ott egy csaj, akit nem bírok, és inkább azt mondtam, hogy beteg vagyok. Tavaly ugyanerre a bulira elmentünk, minden fennakadás nélkül, és ez a csaj már az elején, minden ok nélkül, belém kötött. Kérdeztem a párom, hogy idén ott lesz-e ő is? Azt mondta, ő mindig ott van. Erre közöltem vele, hogy nem megyek. Erre mit válaszol? „Nem baj, ha nélküled megyek le?” Mondom, nem. Menj csak. Nagyon felzaklatott, hogy minden gondolkodás nélkül azonnal rávágta, hogy nélkülem menne. Igazából nem is kellett volna, hogy a válasz meglepjen. Pedig nem egy mucsai parasztgyerekről van szó: az apja mérnök az anyja egyetemi nyelvtanár az olasz tanszéken. Szóval elment, nem hívott hét napig, még egy SMS-t sem küldött, hogy megérkeztem, jó idő van, hiányzol. Amikor visszatért, már az előszobában ráborítottam minden sérelmemet, erre lazán azt feleli, hogy minderről nem ő tehet, ne próbáljam a nyakába varrni, mert „minden az én hibám, miattam lett ilyen”. Ennyi volt. Csomagoltam és közöltem vele, hogy jót tenne a kapcsolatunknak, ha egy ideig szünetet tartunk. Na, az elmaradt telefonok és SMS-ek most kamatostul zuhogtak rám. Írta, hogy sajnálja, vissza akar kapni stb. - ez az egész affér arra jó volt, hogy végre észrevegye magát. De vajon megéri visszamenni hozzá? Vajon ott folytatjuk, ahol abbahagytuk? Mire számítsak? Még az is hozzátartozik a dologhoz, hogy kezdtem megízlelni, milyen az élet nélküle, és tetszik. Lehet, hogy már döntöttem is?