Hello! Egy baklövésem szeretném megosztani veletek, remélem, senkit nem fogok untatni. Május közepén egy barátnőm bemutatott egy gyönyörű 19 éves srácnak. Én 27 vagyok. Eleinte arról volt szó, hogy németet tanítok neki. A srác nagyon akarta velem a dolgot, de engem zavart a korkülönbség és mindig csak halogattam. Persze ezalatt is nagyon jókat szexeltünk és féltem, hogy lassan bele fogok szeretni, mint ahogy ő is belém. Az utóbbi meg is történt, mert L. többször mondta, hogy annyira örül, hogy megtalált egy ilyen csajt. Igazán nem volt okom panaszra, szép fiatal fiúval járok, aki viszontszeret és elégedett velem.

Mondjuk egyszer egy Mekiben volt egy olyan incidens, amitől majdnem sírva fakadtam: a pultos neki sziával, nekem kezicsókolommal köszönt. Tehát a külvilág is látja… Ami miatt nem kívántam túlságosan ezt a kapcsolatot az a korkülönbségből adódott, hiszen egy 19 éves fiú most nem fogja elkötelezni magát mellettem – ezt nem is vártam el – viszont én már nagyon meg szeretnék állapodni. Nem sietettem L.-t, nem faggattam, nem kértem számon őt, próbáltam okos lány lenni és hagyni, hogy a dolgok történjenek. Amikor nagyon sokáig semmi változás nem következett be (nem hagyott el, nem unt meg, nem lett rideg) éreztem, hogy nagyon meg fogja rázni, amikor bejelentem, hogy gondoljuk át a kettőnk ügyét. Azóta nem mertem erre a beszélgetésre sort keríteni, mert már most tudom, hogy sosem fogom megbocsátani magamnak, ha elhajtom őt, amikor tudom, hogy a korkülönbség ellenére is mennyire passzolunk. Mindenki azt mondja, hogy ne foglalkozzak ezzel, egyszerűen legyek boldog vele – hiszen mindketten akarjuk.