„Igaz, hogy a buliban a lányok jönnek oda hozzám, de valahogy visszataszítom őket a kedvességemmel” – következő Levélírónkat üldözi a balszerencse: pedig sikeres a munkájában, van egzisztenciája, drága autója, egy belvárosi lakása, igényes, jóképű és nagyon-nagyon jó ember. Soha életében nem bántott meg senkit, mások helyett is általában ő szenvedett. Mostanában valamiért közönséges és részeg lányokat vonz be, és fogalma sincs, mi lehet a koppanás-széria mögött.
Rövidke történet, ami sajnos teljes mértékben jellemzi, hogy milyen ember is vagyok. Kezdetnek annyi, hogy 23 éves vagyok, jóképű, igényes, általában a bulikban a lányok jönnek oda hozzám. Ez nagyon szépen hangzik, sokan irigyelnek is ezért. Találkoztam egy lánnyal munka közben (tárgyalni mentem, a lány recepciósként dolgozik a helyen). Elkezdtünk beszélgetni amíg vártam. Általában a lányokat mindig elvarázsolom a mosolyommal, és azzal, hogy 100%-ban rájuk figyelek. Elhívtam randizni, gondoltam végre nyert ügyem lesz. Autóval mentem érte, 10 perccel előbb ott voltam, ő (ahogy illik) 10 percet késett. Kiszálltam, kinyitottam neki az ajtót, és elindultunk egy kávézóba.
Kértem egy üveg bort, megittuk, sokat beszéltünk, sokat nevettünk, ittuk a bort, és egymás szavait. Kicsit berúgott, elindultunk a folyóparthoz. Miközben sétáltunk átöleltem, kicsit közelebb húztam magamhoz. Sajnos hajlamos vagyok beleszeretni egy lányba az apró dolgok miatt. Ebben az esetben a haja illata varázsolt el. Leültünk a maradék borral a padra, magamhoz húztam, elmondtam neki, hogy mennyire gyönyörűnek találom, és már készültem arra, hogy megcsókoljam. Ez eddig egy átlagosan romantikus randinak tűnhet, egyértelmű befejezéssel. A probléma ott adódik, hogy nálam valahogy mindig máshogy végződnek a történetek. Ellökött magától, zavarba jött, közölte, hogy nem akar megbántani, de van valaki, akit nagyon szeret. Mondta, hogy ez az érzés viszonzatlan, de egyszerűen nem tud másra gondolni. Majd pedig jött a "te egy nagyon helyes, rendes srác vagy, és örültem a randinak". Felállt és elment. Az autómat pedig elvontatták. Sikeres vagyok a munkámban, van egzisztenciám, drága autóm, egy belvárosi lakásom, igényes vagyok, jóképű, és (mások által mondva) nagyon-nagyon jó ember. Soha életemben nem bántottam meg senkit, mások helyett is általában én szenvedek. Minden, amit elértem becsületesen értem el, amit magamnak köszönhetek. A lányokkal pedig nagyon figyelmes és kedves vagyok. Tudom, hogy a lányok a rosszfiúkat szeretik, és azt, ha le se sz*rják őket. De egyszerűen a neveltetésemből és a jellememből adódóan nem tudok magamra erőltetni egy olyan szerepet, ami nem én vagyok, és mellesleg ami visszataszít. Lassan 2 éve nincs barátnőm, utoljára fél éve voltam nővel (és az is részeg volt). Igaz, hogy a buliban a lányok jönnek oda hozzám, de valahogy visszataszítom őket a kedvességemmel. És ne értsetek félre, ez nem egy erőltetett, modoros, középkori lovagias kedvesség. Lehet, hogy el kellene kezdenem részegen lányokat fogdosni és nagyokat fingani közben. Szerintetek? Máté
