„Amikor újra láttam, a tárgyra tértem és kicsit csókolóztunk. Annyira jó volt, hogy majdnem elmentem a nadrágomba” – van, amikor a férfi nem képes elfojtani a benne tomboló ösztönöket és önkéntelenül is a felszínre engedi érzelmeit. Az is sűrűn előfordul, hogy a századik visszautasítás sem érdekli. Az viszont már a csaj aljassága, ha bátorít egy olyan srácot, akivel igazából nem is kíván foglalkozni.
Hello Mindenki! Elsősorban a fiúkhoz szólok most… (de persze kicsit a lányokhoz is). Volt már olyan érzésetek, hogy ránéztetek egy lányra, és annyira megkívántátok, hogy szinte elszédültetek, hogy úgy mondjam, a szemetekben összefutott a nyál? Nekem volt. Egyszer egy ilyen hasonló kaliberű angyalkával volt már kalandom, de érzelmek helyett csak egy nem túl kedvezményes árlistát kaptam tőle…Ezúttal megfogadtam, hogy nem adom ki magam, de éreztem, ahogy ruhájának érzéki kivágásai kinevetik minden erőfeszítésem.
Egy koleszba járunk, és amíg nem kérdeztem meg, hogy hány éves (23) bőven egy tízest rádobtam még magamban. Brutálisan kívántam. Szóval sokáig semmi részemről, csak mindent a szemnek. Aztán az egyik bulin elég bátorságot kortyoltam magamba ahhoz, hogy odalépjek és megszólítsam őt. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy kellemesen beszélgetek vele. Amikor már menne el, a telefonszámát kérem. Azt mondja, nem adja meg, mert éppen most cserél számot (nem ezt mondta, de mindegy, mit hazudott, nem is emlékszem, a lényeg, hogy KAMUzott nagyon). Na, most már nincs vesztenivaló, jöhet a pofátlansági rohamosztag: legközelebb a folyosón és a koli előtt kapom el. Végre megadja a számát. Felhívom. Idegen hang veszi fel. Átvert a csaj. Amikor a szemére vetettem, hogy ez nem túl vicces és nem is túl érett viselkedés, kacagott, majd megadta az igazi számát. Békülésként egy puszit is kaptam az arcomra. Nem hazudok: merevedésem lett. Megbeszéltünk egy randit. Jól éreztük magunkat, de hiányzott valami… valami. Talán az őszinteség. Aztán jött a tél, a karácsony, mindenki hazament, sokáig nem láttam. Amikor hívtam, nem vette fel, de legalább az sms-ekre válaszolt. Már ha a közhelyek válasznak számítanak, amik talán már előre megírva lapultak a telefonjában. Amikor újra láttam őt, a tárgyra tértem és kicsit csókolóztunk. Annyira jó volt, hogy majdnem elmentem a nadrágomba. Most már nyeregbe éreztem magam. A következő alkalommal a csaj mosolyogva közli, hogy csak csókolóztunk, esze ágában sincs velem járni. Nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényeg. Puff. Ezek után… ? Sokáig csak hitegetett, én pedig olyan lépésre szántam el magam, amit már régóta nem tettem: kézzel írtam neki levelet. Amikor erre válaszolt, a levelem hátuljára leírta, hogy sajnálja, de hagyjuk a dolgot, majd bedobta hozzám. Majmot csinált belőlem. Lehet, hogy a férfiak néha bunkók a nőkkel, de senki nem tudja belőlünk kihozni a bolondot úgy, mint egy nő. Tudom, hogy nem egy vitaindító történet, de örülök, hogy elolvastátok. Elnézést, ha feltartottam valakit, szép napot mindenkinek!
Az utolsó 100 komment: