„Fiúk! Ha ennyire önbizalomhiányosak vagytok, inkább a húsdarálónak ajánlgassátok a fütykösötöket, ne egy ilyen lánynak” – ütős történet következik, egy megszégyenített ex-barátnőtől, mely kifakadásban részben jogos vádfüzérét teregeti elénk. A barátja a környék legrusnyább nőjét választja helyette – de nem is baj, hogy lepattant, hiszen a srác egyre bunkóbb lett. Most megtudhatod, milyen egy igazi női tombolás, és mennyire terméketlenné tudja tenni lelked talaját a gyűlölet ártó vörösiszapja.
Divat manapság az exeket átkozni, így én is beállok a sorba, de nem alaptalanul, ugyanis velem tényleg elbánt egy srác. Megalázott és nem is akárhogy. 24 éves vagyok, szolid barnahajú csaj, szerintem (és mások szerint is) normális világnézetű. Még májusban ismertem meg Zsoltot (31 éves, főállású biztonsági őr és portás), aki eleinte rendes és figyelmes volt… amíg biztos nem lett a dolgában. Miután megtörtént az első közös éjszakánk, egyre bunkóbb lett. A környékünkön lakik egy csaj – legyen a neve Zsanett – akihez annyi közünk volt, hogy ugyanazzal a társasággal jártunk el bulizni. Tehát Zsoltnak bőven volt alkalma megismerkedni vele később. Zsanettről tudni kell – minden női hajtűdobálás nélkül mondom – hogy egy magas, nagyhangú, nőietlen, csúnya lány, mégis minden srácot megkapott – szerencsére később az én Zsoltomat is (megérdemelték egymást) de ne rohanjunk ennyire előre.
Szóval ennek a Zsanettnak abban rejlett a vonzereje, hogy rusnya kinézete ellenére bátran felvállalta magát és oda mert menni a bátortalan kisfiúkhoz, azok meg… miért is mondtak volna nemet? És most itt engedjetek meg egy kis kifakadási kitérőt: Fiúk! Ha ennyire önbizalomhiányosak vagytok, inkább a húsdarálónak ajánlgassátok a fütykösötöket, ne egy ilyen lánynak. Zsolt figyelmetlenségei és bunkóságai egyre jobban elnyúltak. Amikor a szemüvegét kellett megjavítani, elkísértem, amikor bőrkabátot keresett, megnéztem neki, hol lehet azt a modellt a legolcsóbban beszerezni. Amikor az anyám egy rövid műtét miatt kórházba került, felhívott, hogy ráérek e este? Mondom, hogy miért nem, erre nagy szünet, majd így folytatja: „akkor most végül is ráérsz…” Érzéketlen egoista barom lett és a kezdeti kedvességet csak megjátszotta. Nem bírtam sokáig és hamarosan kiadtam az útját. Egyáltalán nem tiltakozott. Azt mondta, jó, mintha csak azt konstatálta volna, hogy elállt az eső. És most jön a slusszpoén! Na, kivel láttam összebújva táncolni, smárolni és másnap kézen fogva az utcán mászkálni?? Igen, Zsanettal. Hát, megérdemlik egymást. Miért van ebből a lánytípusból és ebből a férfitípusból annyi ebben az országban?? Teljesen a prosztók országa vagyunk??
