Üdv! Még tavasszal küldtem nektek sztorit utoljára, de mivel új fejlemények zajlottak azóta életemben, úgy gondoltam, bedobom ezt is. Én 23 éves vagyok és van egy pasim, aki 42. Ami a foglalkozását illeti, történelem tanár (nem engem tanított, hanem az egyik barátnőmet). Egy suli utáni borozáson jöttünk össze. Igazi agglegény, a lakása is agglegényes, de nem rendetlen. Többször gondolt már a nősülésre, de anyagi okokból jegelte a témát: szerinte egy családalapításhoz milliomosnak kéne lennie. Hiába vállal el esti sulikat, érettségi előkészítőt meg korrepetálást, épp annyit keres, amivel az autója gurul, meg eltartja magát.

Nem akarok a zsebébe kotorászni, nem is tettem ezt. Csak a sztorihoz, úgy érzem, hozzá tartozik. Én nem akarok hozzá menni, később sem. Most jól érzem magam vele, aztán ki tudja, mit hoz a holnap. Ezen nem agyalok. Nincs ránk írva, hogy egy 23 éves lány ezzel a 42 éves pasival jár. Nem vagyunk utcán kéz a kézben sétáló, vagy parkban smacizó pár. Nem tervezem vele örökre. És azt is sejtem, hogy nem fogja feladni ezt a csajozós életét – még egy érv a házasság ellen. Élvezi, hogy az udvartartásában körülnyüzsgik a fiatal lányok. Viszont mi lassan fél éve együtt vagyunk és a szüleim mindig kérdezik, hogy mikor mutatom be az új barátom. Csak annyit tudnak róla, hogy tanár és persze a nevét, de azt, hogy mennyi idős, nem. Egyelőre nem merem bemutatni őt nekik. Minek? Nem tudom, meddig leszünk még együtt, egyelőre mindketten ragaszkodunk a másikhoz és én nagyon szeretem. Köszönöm, hogy elolvastátok. Szép napot: K. D.