„Kibékült az exével. Honnan tudom? Felhívott pár nappal később, hogy szálljak le a csajáról” – nehéz eldönteni, hogy következő levelünk segélykiáltás vagy csupán egy önkielégítő helyzetjelentés. A fiatalember sokat csalódott már a nőkben és arra a megállapításra jutott, hogy nem mérgezi tovább velük a lelkét. Ez annyit jelent nála, hogy nyitva tartja az ajtót, ha netán szembe jönne valaki, de nem pedálozik tovább senkiért.
2010 nyara volt, esti hőség, amikor végre már szabadon (legalábbis azt hittem) találkozhattam Csillával. Hetek óta csak fantáziáltam róla, nem mertem megszólítani sem. Aztán egyszer mégis rávettem magam valahogy és egy bulin odaléptem hozzá. Túl simán ment minden. Eddig csak csókolóztunk. Csillának akkor még pasija volt (akit látásból és pár szóból ismertem), de állítólag nemrég szakítottak. Megnyugtatott, hogy most már csak az enyém. Szóval sétálunk a budapesti nyárban, egyszer csak csörög a telefonja. Elsápad, ahogy ránéz a kijelzőre. Csilla helyből hat métert ugrik tőlem el, és olyan suttogva beszél, mint egy CIA ügynök bevetésen.
Amikor visszatér hozzám, zavartan azt ecseteli, hogy most mennie kell. Pár nap múlva a következő randit egyeztetjük. Simán megy, nem szól semmiről, amiről kéne. Pedig történt valami: kibékült az exével… Honnan tudom? Felhívott pár nappal később, hogy szálljak le a csajáról. Ismertem R-t (Csilla régi-és új barátját) néha beszélgettünk abban a klubban, ahol én is sűrűn megfordulok. Mondanom sem kell, hogy Csillával nem volt semmi komoly.
Elegem volt a hülye és hazug lányokból.
Csilla után jött az utolsó "kapcsolatom" (az sem baj, ha az életemben az utolsó volt) egy szélsőjobb nézeteket valló csajjal. A találkozásunk körülménye is érdekes volt: a chat-en beszélgettem vele (sok használt könyvét vásároltam már meg), és egyszer összejöttünk egy italra. Vele eszmei vitáink voltak, mert olyan dolgokat támogatott, melyekkel nem feltétlenül értettem egyet, így néha cinikusan beszóltam neki, mire felfortyant/robbant és nekem esett. Szerettem őt, de közénk furakodott egy eszme és úgy már büdös volt. Egyáltalán nem volt fiús, pedig bakancsban járt (néha katonanadrágban is) de mindez mégis összeegyeztethető volt természetes nőiességével. Érdekes volt. De vele sem jutottam el az ágyig. Nem tartott sokáig a kettőnk ügye, de legalább, ameddig tartott, az jó volt (szex nélkül is) és ezt ő is így látja. A három évvel ezelőtti barátnőmről, akit valóban annak nevezhetek,inkább nem írnék semmit, mert az egy külön poszt lenne (lehet, hogy lesz is).28 éves vagyok, volt elég kalandom, szerelmem és csalódásom már, nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok így is, hogy három éve gyakorlatilag nincs nemi életem.
Ez a helyzet egyelőre azt jelenti nálam, hogy nyitva az ajtó, ha szembe jön valaki, nyitott vagyok, de nem pedálozom érte. Nem gondolom azt, hogy meguntam a kapcsolatokat - csak a nehézségeit (hiszen ez a velejárója), egyszerűen nem hiányoznak a nőkkel kapcsolatos balhék.
