„Nem akarok rányomulni, de a tudomására szeretném hozni, hogy többet szeretnék tőle puszta barátságnál” – a srác megismer egy lányt, akivel a kapcsolat alapvetően barátinak indul. Időközben a srác ráébred, hogy beleszeretett a látszólag természetes szőke lányba és azt kérdezi, illik-e közelednie felé? Most megtudhatod, hogy nem lehet érzelmi határainkat vonalzóval meghúzni. De akkor mit húzzon meg mai Rómeónk?
Hello Mindenkinek! Most, hogy küszöbön a tavasz, sokan úgy tartják, hogy ilyenkor az emberben ösztönösen feltámad a szerelem. 19 éves pasi vagyok és nálam ez az elv – vagy közhely? : ) rendesen működik. Van egy lány, akivel a neten ismerkedtem meg egy közösségi portálon. Ő barátokat keresett, én pedig írtam neki, hogy szívesen megismerkednék vele. Ha valaki barátokat keres, az számomra azt jelenti, hogy beszélgetni, eljárni valahova, megosztani a véleményünket a másikkal. Nem szerelmet. Ez részemről is rendben volt. Volt… Hét alkalommal találkoztunk eddig. Az első találkozót ő szervezte meg, 5 barátjelölt (2 fiú, 3 lány) gyűlt össze. Moziba mentünk. Végül a találkozók egyre rendszeresebbek lettek és én minden találkozó alkalmával egyre jobban megkedveltem őt. A természetes szőke (nekem annak tűnik) haja, és a mosolya a leggyönyörűbb benne, hozzá még kedves és őszinte ember is.
Sokat beszélgettünk és jobban is megismertem. Nem akarok rányomulni, de a tudomására szeretném hozni, hogy többet szeretnék tőle puszta barátságnál. Mivel a kapcsolatunk alapvetően barátinak indult, illik-e nekem ilyen lépést tenni felé? Gyakran álmodom vele és ahogy a nyálas filmekben mondják nekem valóba ő az utolsó gondolatom elalvás előtt és az első ébredéskor. Gondolom, most sokan közületek mosolyognak, vagy nevetnek, de ez van. A szerelem bolonddá tesz – bocs, ez volt az utolsó közhely mára : ) Március 15.-én találkozunk legközelebb és elhatároztam, hogy lépek felé. De hogyan? Mert akkor jönnek a kérdések. Én az alábbi kitételektől félek:
- A dolog nem társkeresésnek indult. Meg fog lepődni/sértődni?
- Mi van, ha van már barátja (addig nem mondta, hogy lenne, nem is került szóba)
- Nem azért utasít vissza, mert foglalt, hanem azért, mert nem tetszem neki.
És ez még folytatódhatna. Magamat átlagos pasinak tartom, az eddigi barátnőimmel jól kijöttem, de azt is tudom, hogy nem mindenkinek én vagyok az esete. Ezt tudomásul vettem. Ha igent mond, akkor a világ egyik legboldogabb embere leszek. De nem akarok nyomulni sem. Ha nemet mond, elfogadom. De a bizonytalanságot nem. Bíztatásnak vettem, hogy eddig kedves volt velem… de ugyanilyen kedves volt másokkal is. Ez a barátkozással együtt jár. Egyelőre az jelenti a legnagyobb problémát, hogy nem tudom elképzelni, mi legyen az első mondat, amivel nyitok. A folytatás már menne, tudok rizsázni… de az első mondat, amivel a szándékomat közölném, és elindulna a dolog, az egyelőre nincs meg.
