Hello Mindenkinek! Most, hogy küszöbön a tavasz, sokan úgy tartják, hogy ilyenkor az emberben ösztönösen feltámad a szerelem. 19 éves pasi vagyok és nálam ez az elv – vagy közhely? : ) rendesen működik. Van egy lány, akivel a neten ismerkedtem meg egy közösségi portálon. Ő barátokat keresett, én pedig írtam neki, hogy szívesen megismerkednék vele. Ha valaki barátokat keres, az számomra azt jelenti, hogy beszélgetni, eljárni valahova, megosztani a véleményünket a másikkal. Nem szerelmet. Ez részemről is rendben volt. Volt… Hét alkalommal találkoztunk eddig. Az első találkozót ő szervezte meg, 5 barátjelölt (2 fiú, 3 lány) gyűlt össze. Moziba mentünk. Végül a találkozók egyre rendszeresebbek lettek és én minden találkozó alkalmával egyre jobban megkedveltem őt. A természetes szőke (nekem annak tűnik) haja, és a mosolya a leggyönyörűbb benne, hozzá még kedves és őszinte ember is.

Sokat beszélgettünk és jobban is megismertem. Nem akarok rányomulni, de a tudomására szeretném hozni, hogy többet szeretnék tőle puszta barátságnál. Mivel a kapcsolatunk alapvetően barátinak indult, illik-e nekem ilyen lépést tenni felé? Gyakran álmodom vele és ahogy a nyálas filmekben mondják nekem valóba ő az utolsó gondolatom elalvás előtt és az első ébredéskor. Gondolom, most sokan közületek mosolyognak, vagy nevetnek, de ez van. A szerelem bolonddá tesz – bocs, ez volt az utolsó közhely mára : ) Március 15.-én találkozunk legközelebb és elhatároztam, hogy lépek felé. De hogyan? Mert akkor jönnek a kérdések. Én az alábbi kitételektől félek:

- A dolog nem társkeresésnek indult. Meg fog lepődni/sértődni?

- Mi van, ha van már barátja (addig nem mondta, hogy lenne, nem is került szóba)

- Nem azért utasít vissza, mert foglalt, hanem azért, mert nem tetszem neki.