„Helyette párszor k*rvákhoz jártam, de hamar rá kellet jönnöm, hogy ez csak rondít a dolgon, hiába az az 1-2 óra kellemes pillanat” - a tegnapi forró téma folytatódik, egy kedd este érkezett reakcióval. Mai Levélírónknak voltak ugyan kapcsolatai, de egyikben sem érezte teljesnek önmagát, az érzelmi sivárságot pedig itallal próbálta színesíteni, majd jöttek a pánikrohamok és a pszichológus. Az alapos önbizalomtuningra szoruló fiatalember állítása szerint 29 évesen még mindig nem tapasztalta meg az igazi szerelmet.
Üdv mindenkinek! A tegnapi „26 éves szűz vagyok” c. posztra bátorkodtam megírni az én kis történetemet, ugyanis sok hasonlóságot láttam a saját életem és a levél között. 28 éves férfi vagyok, de már nem szűz, és ez az egyik legnagyobb különbség. Sem az általánosban, sem a középiskolában nem volt fiatalkori szerelem, nem volt szex sem a lányokkal - hiába próbálkoztam, soha nem jött össze. Középiskola után irány a főiskola, de itt szinte én voltam a legfiatalabb, így kis senkinek néztek, barátokat nem is szereztem, persze azért beszélgettünk meg minden. Próbáltam társkereső oldalakat de ott sem jött össze semmi, ehhez kitérve 4 hónapja ismét megpróbáltam egy helyen regisztrálni, de a leveleimet, amiket írok, vagy el se olvassák, vagy azonnal törlik is, a saját oldalamat meg 1 hónapja senki nem nézte meg.
Az első igazi kapcsolatom 25 évesen jött össze, ekkor vesztettem el a szüzességemet is: mivel nem éreztem igazinak a dolgot, hiányérzetem volt, a lány nem így gondolta: később ott is hagyott. 1 évre rá jött az újabb boldogság, és bár relatív 6 hónapot kibírt a kapcsolat, csak a végén tudtam meg, hogy soha nem is szeretett, és ráadásul már rég mással van. Még szerencse, hogy a sok utazással nem kellett törődni, mivel majdhogynem szomszédok voltunk. :)
Ez, és a többi negatív élmény annyira összetört, hogy pánikrohamok jöttek nálam elő, egy ízben még orvost is hívtam annyira megijedtem, piálásba is kezdtem, de szerencsére a szüleim mellettem voltak, akikhez időközben visszaköltöztem, mert a munkámat otthagytam. Szerencsére azóta van új állásom, a pia meg a polcon maradt.
Elkezdtem pszichológushoz járni, de a kezdeti feltöltődés után, megint a semmit éreztem. Úgyhogy nem is jártam tovább. Helyette párszor k*rvákhoz jártam, de hamar rá kellet jönnöm, hogy ez csak rondít a dolgon, hiába az az 1-2 óra kellemes pillanat, utána megint rá van kényszerülve, mint a drogra. Szóval, lassan 29 évesen úgy érzem soha nem éreztem az igazi szerelmet. Teljes üresség van bennem, mert már hosszú ideje arra sem érzek késztetést, hogy hétvégenként a barátaimmal elmenjek valahova. Úgy érzem, csak vagyok. Ha látok egy csinos lányt, nem is próbálkozom, mert már előre tudom, hogy legszívesebben leköpne, amiért megpróbáltam vele szóba állni. És még a házasság meg gyerek dolgot nem is említettem. :)
