A barátommal hat éve ismerkedtem meg egy koncerten, úgy, hogy tombolás közben a nyakamba borította a sörét. Akkor azt hittem, megölöm, hiszen eláztatott, kész, nem volt másik ruhám, fáztam rendesen. Nekem annyi volt az este. És ahogy hisztizve megyek kifele, ő jön utánam, vígasztal, sajnálkozik, rám adja a farmerkabátját. Beülünk egy kis csehóba, megnyugszom - és beszélgettünk… romi volt, na! : ) Szóval, összejöttünk és fél év múlva már egy fedél alatt éltünk. Történt márciusban, hogy nekem 5 napra vidékre kellett mennem a szüleimhez. Mivel ennyi időre még soha nem hagytam magára, érdekes próba elé került.

Láttam rajta, hogy nehezen enged el, ezerszer megkérdezte, hogy meddig melegítjük a kaját a mikróban és hogyan kell mosogatni takarékosan meg a mosógépet beállítani - tisztára pánikban volt, mert ezeket addig én csináltam és ha 5 napra elmegyek, akkor 5 napig állni fog itt az élet. Amikor elmentem, azt hittem minden rendben lesz, hiszen elláttam instrukciókkal. Amikor 5 nap után hazajöttem, nem várt látvány tárult elém: az előszobában cipők a szőnyeg közepén, a vizes felmosó (vödör nélkül) a sarokban áll. Az élmény a konyhában folytatódott: 5 napi mosatlan a mosogatóban, a fürdőszobában áll a víz, a nappaliban rumli, szennyes tányérok az asztalon. Nagyon örült nekem, és azt mondta, hogy mindig rendet akart csinálni maga után, de valahogy képtelen volt rá. Hát, ja, az anyjával élt előttem, soha nem mosogatott. Mi lenne veled nélkülem? – kérdeztem. Azt mondta, hogy nem szeretné megtudni és legközelebb bejárónőt akar. Na, azt lesheted! : )