Egy munkahelyi találkozás alkalmával ismertem meg A-t. Nagyon helyes, szimpatikus pasi volt, és láttam rajta, nála is hasonló a helyzet. A legközelebbi látogatása után írt egy kedvesen udvarló sms-t, amire én ugyanolyan stílusban válaszoltam. Az egész napot aztán üzenetváltással töltöttük, majd áttértünk az e-mailekre. Tisztáztuk, hogy mindketten kapcsolatban élünk, de azt is, hogy nagyon jó lenne ettől függetlenül összejönnünk. 2 hét tűzforró (nagyon erotikus) üzengetés után egyeztettünk egy találkát.

Rettenetesen ideges, ugyanakkor izgatott voltam, nagy nehezen mindent elrendeztem, nehogy valahogy lebukjunk. Kedvesen fogadott egy szobakiadással foglalkozó ismerősének „rezidenciáján”, bár az feltűnt, hogy nagyon fesztelenül mozog, valószínűleg nem első alkalommal vitt oda nőt. Igaz, ez nem nagyon érdekelt, én egy jó szexet vártam, nem szerelmet. Amikor csókolózni kezdtünk, már akkor éreztem, nem olyan tüzes, mint amilyennek az sms-ek, emilek mutatták. Szinte végig csukva volt a szeme, rutinszerűen szeretkezett, néha legszívesebben megkérdeztem volna „hé, drága, fent vagy?” Amikor eljöttem, adott egy csókot és kész. Persze, nem azt vártam, hogy „időpontot ad” egy újabb akcióra, de azért egy jóvoltveled-szerűség elhagyhatta volna a száját. Nagyon csalódott voltam. Mivel semmi nem függött a dologtól, megkérdeztem tőle, mi volt a baj velem. Azt mondta, nagyon vonzó nő vagyok, csak ne volna olyan kicsi a fenekem! Én nagyon disztingvált vagyok, meg mégse szerettem volna, hogy nagyon csúnya véget érjen ez a kis liezon, nem dörgöltem az orra alá, hogy olyan volt az ágyban, mint egy fáradt múmia, inkább viccesen reagáltam le a megjegyzést, de még most is pocsékul érzem magam tőle. Hozzá kell tennem, hogy 53 kiló vagyok, mégse hordhatok hátul egy hajókoffert. Lehet, hogy mégiscsak céloznom kellett volna rá, lehet, hogy nekem pici a popsim, de legalább éltem az esemény alatt. Szerintetek?