Sziasztok! Kissé szokatlan problémám van, ezért a tanácsotokat szeretném kérni. A kommenteket mind el fogom olvasni, de hozzászólni nem szeretnék majd. 25 voltam amikor megismertem életem nőjét, aki egy évvel volt idősebb nálam. Eszes volt, csinos, közvetlen, de kissé visszahúzódó eleinte. Csak jót tudok róla elmondani, talán még a ti acélkemény kritikátok sem találna rajta fogódzót. Mindenben tökéletes társaknak bizonyultunk: soha nem volt lelki vagy anyagi problémánk, kevés veszekedésünk végén is mindig megtaláltuk a közös hangot. Igazi támasz és társ volt, mindig egymás mellett álltunk, de tudtunk együtt örülni a közös eredményeknek is.

A gyerekvállalás vagy a házasság sem jelentett problémát, egyforma módon és időben képzeltük el a dolgot. Sok és gyakran extrém szex (ennek később szerepe lesz), illetve egymás testi-lelki szeretete mellett szociális életünk is jó volt. Bár már ekkor is meglepett, hogy részben a legvadabb fantáziámnak is azonnal enged, másrészt viszont ráunás nélkül a gyöngéd szeretkezést élvezi igazán. Évek után is. Sohasem voltunk egymásra féltékenyek, pedig neki több oka is lett volna erre, mivel 53 nő mellett dolgozom két férfi kollégámmal, akik mindketten hatvan fölöttiek. Sohasem éltem vissza a szabadságommal, mert korábbi kapcsolataimból okulva nagyon megtanultam értékelni. Ő pedig, tudva, hogy milyen csinos és mennyire szeretem, soha nem tett szóvá és nem is viselkedett furcsán semmilyen munkahelyhez köthető programmal kapcsolatban, még akkor sem, amikor két és fél hónapon át túlóráztam kettesben egy fiatal kolleganővel. Röviden, minden szépnek látszott, és egyik évfordulónkon meg is kértem a kezét. Még aznap este közölte, hogy beszélnünk kéne valamiről, amit „csak most van bátorságom elmondani”, de én azt mondtam, hogy nem derülhet ki olyasmi, ami miatt aggódnom kéne. Annyira bíztam benne. Az eljegyzésre sok embert hívtunk el. De hadd álljak meg itt egy pillanatnyi közbevetésre. Ezt a meseszép képet csak egy dolog árnyékolta be kissé. Nagyon rossz viszonyban volt a szüleivel, soha nem is beszélt velük, de nem miattam, már évekkel azelőtt, hogy megismerkedtünk volna. Kérleltem, hogy jöjjenek el ők is, hiszen tíz éve nem beszéltek már. Hosszas győzködés után kötélnek állt. Talán nem kellett volna annyira győzködni. Az eljegyzés első fele szuper volt. Aztán megpillantottam a szüleit, és igazán kíváncsi voltam rájuk, odamentem, bemutatkoztam és érdeklődtem felőlük is, de olyan képet vágtak, mintha rohadt paradicsomot árulnék egy láda lószarból. Semmi sem vehette el aznap a kedvemet (legalábbis akkor még így hittem). Körülbelül öt perc alatt kiderült, hogy mi okozta ezt az ellenségeskedést. Tudniillik az, hogy a kedves menyasszonyom az egyetem alatt a megélhetéséről szexmunkásként gondoskodott. Mondanom sem kell, hogy az első hitetlenkedés után kérdőre vontam, és mondta, hogy ezt akarta már akkor is elmondani, amikor komolyra fordultak a dolgok, de igazából mindig el szerette volna mondani, csak nem merte. A bulinak vége volt, mire hazaértem, elköltözött egy barátnőjéhez, és kivett egy hét szabadságot, kérte, hogy bocsássak meg neki, ha akarom, egy hétig kereshetem, utána eltávozik az életemből. Azóta három nap telt el. Nem akarok más nőt, mert ha most félrelépnék, nem tudnám tiszta szívvel újjáépíteni a bizalmat köztünk. Az első két nap folyamatosan részeg voltam, de most már lépnem kell. Egyfelől életem nője, másrészről egy kurva. Segítsetek…