„Amikor meglátta a pasiját, páros lábon ugrálva ment hozzá, majd a nyakába vetette magát és… bőgött. Szörnyű volt látnom, ahogy hatévessé változott egy 28 éves nő arca” – mindenki máshogy kapcsolatfüggő, ám mai Levélírónk, állítása szerint, csak 50%-ig az. Megismer egy pasit, akit rövid úton kukáz is, de most azon gondolkodik, hogy talán mégis járna neki egy második esély. A pasi azt állítja, hogy kiválóan beszél törökül, de később kiderül, semmilyen szinten nincs nyelvérzéke. A lány abban bízik, mégis sikerül megjavítania egy nagyszájú világpolgár hippit. Most megtudhatod, miért nem menő feltölteni a gyerekkori képeidet a facebook-ra.
Kedves CsP! 25 éves lány vagyok. A neten jöttem össze egy sráccal, de nem társker. oldalon keresztül, hanem egy másik helyen, aminek semmi köze a szerelemhez, szexhez. Törökországi utazásokról, helyekről, lehetőségekről szólt és sokat leveleztem vele. Azt mondta, kiválóan beszél törökül, de kiderült később, hogy viccelt csak… Nagydumás, vicces fiú volt. Hamar összejöttünk, bár tett is róla, mert nyomult rám rendesen. A kezdeti fellángolás nálam gyorsan lelohadt, pár nap múlva már nem akartam vele lenni, nem bírtam elviselni, akkor még nem láttam át, miért.
Szeretném hozzátenni, hogy nem volt még ilyen rövid kapcsolatom, rendszerint szükségem van rá, hogy egy férfi tartósan legyen mellettem, akire számíthatok és akivel együtt mozdulhatok. Eddig csak erre volt példa nálam. Több napot adtam magamnak, hogy megszokjam és elfogadjam őt, de nem ment. Ami zavart benne: mindenhez lazán és gátlások nélkül állt, természetesnek vette, hogy munka nélkül is dől hozzá a pénz (a szülei révén) amit rendszerint hülyeségekre vert el. Ezt nézni sem bírtam. Esküszöm, sajnálom, hogy elmondta, inkább titkolta volna el. Bár akkor meg később derült volna ki. Mivel közeledett a szülinapom, lehetőleg még előtte le szerettem volna zárni ezt a kapcsolatot, mert ha ad valami ajándékot, akkor már mégsem rakhatom csak úgy ki! úgy festene, mintha eldöntöttem volna, hogy ezt a javat még bevárom, aztán… Szóval hamar elővettem a témát és egy este megmondtam neki, hogy nem tudom vele tovább folytatni, nem szeretném. Nem értette meg, kiabált, ribancozott, majd bocsánatot kért, azt mondta az ő hibája, azt mondta, nagyon belém van esve stb. végül elment. Pár nap múlva feltöltött a facebook-jára egy olyan képet, amin még kedves 5 éves kisfiú, és azt írta, hogy merek-e nemet mondani egy ilyen ártatlan gyereknek? Nem tudom, ezt a hülye trendet már másoknál is megfigyeltem, hogy gyerekkori képeket töltenek fel, csecsemőkortól óvodáskorig bezárólag. Ezt sose értettem meg, szerintem visszataszító, mert nekem azt üzeni, hogy a gyerekkori és a mostani énje között nincs számottevő különbség. Akármilyen bájos is az a fotó, nekem borzasztó, hiszen mégis vele feküdtem le, nem is olyan rég. A hideg kiráz. Az anyjának bizonyára egész mást jelent egy ilyen fotó, mint nekem. Egy kis kitérő: én mindig is kapcsolatfüggőnek tekintettem magam, de nem betegesen.
Van egy barátnőm, akinek tavaly a párja 4 napra elment, a csaj egész nap szenvedett nélküle, hívogatott, minden - majd amikor jött vissza a pasi, kimentünk elé a vonatállomásra. Lábujjhegyen állva ágaskodott, hogy hol van már, hol van már? Amikor meglátta, páros lábon ugrálva ment hozzá, mint valami rajzfilmnyúl, majd a nyakába vetette magát és… bőgött. Szörnyű volt látnom, ahogy hatévessé változott egy 28 éves nő arca. Én kapcsolatfüggőnek (félig legalább) mondanám magam, mégsem bőgnék egy pasi után.
A szakításunk után még sokat leveleztem a pasival (én nem tudok határozottan elküldeni, lezárni, megsérteni valakit, hiszen végül is volt köztünk valami) egyszer viccesen azt írta, hogy „öngyi leszek”, de ezen mégsem tudtam felhőtlenül nevetni. Nem tudtam, hogy neki ennyire komoly. Nem bírta elfogadni, hogy vége. A mai napig ír, de felhívni már nem mer. Adhatnék neki még egy esélyt, hátha a léha nagyszájú hippi, akinek kiadja magát, csak egy póz… de kísérletezni nincs energiám.
