Sziasztok! Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre többet foglalkozik a blog a házasság intézményével, illetve a körülötte forgó kisebb-nagyobb konfliktusokkal. Most én is egy ilyen sztorit küldök. Merthogy az axióma, hogy minden házasságban ott lapul a lehetőség arra, hogy egyetlen pillanat alatt megmérgeződjék egy hülyeség miatt az egész. Három éve vagyok házas. Gyerekünk nincs. Talán most már nem is lesz. Azelőtt úgy láttam a dolgot, mint sokan mások: mindig csak mások házassága mehet tönkre, az enyém biztos nem fog.

Aztán fél éve tudtam meg, hogy az asszonynak kb. 1 éve szeretője van és alkalmanként vele csal meg a pasi lakásán. És most jön az egyik lényeg: a szeretőt ismerem, ugyanis az egyik barátom. Valamelyik bulin ismerkedhettek meg egymással, nem tudom, ez a részlet homály. A feleségem a kis agyával azt hitte, sosem buknak le és ez így mehet majd a nyugdíjig, amikor ki kell majd vennie a műprotkóját, ha a vén trottyot orális örömökhöz juttassa? Szóval, fél éve kiderült. Meglehetősen hülye módon. Az asszony zuhanyzott a telefonjára pedig 3 sms érkezett egymás után. Biztos sürgős, hát megkukkantottam. A szám ismerős… és ez a szám elhívta őt másnap délben egy randira. Olyan időpont ez, ami tabu egy tisztes feleségnek, ugye, mert ebédet kell főznie : D Amikor a feleségem elkészült és a telefonjához ért, észrevette, hogy kinyitottam az egyik sms-t. Azt mondtam neki, hogy nem olvastam el, csak vakon megnyomtam egy gombot, mert éppen elmentem mellette. Hű, az a pillantás! Igazából itt már sugallhatta a női megérzése, hogy bukás van. Nem volt miért aggódnia, hiszen még ha el is olvastam, nem az volt benne, hogy dugás lesz másnap délben, csak annyi hogy találkozik egy olyan férfival, akit nekem nem jelent be. Semmi különös. Kicsit gondolkodtam. Attól a tértől nem messze van a haverom lakása. Nyilván oda mennek fel. Hát, dél után pár perccel elbújtam ott és meg is láttam, amint andalognak a lakására. Este szembesítettem az asszonyt, aki azonnal bevallotta a dolgot. Felhívtam a havert és tájékoztattam, hogy kereshet más lyukat. És többet nem akarom látni. Azóta megváltozott a hangulat. Én mondtam a feleségemnek, hogy megbocsátok neki és kezdjük újra. Abban a tudatban léptem bele ebbe a házasságba, hogy tudtam, minden nő érzékeny és ha betolakodnak a kis világába, akkor borul minden. Erre eddig nem került sor. Hát, most megtudtam. Ugyanis a feleségem, hideg, elutasító velem, az ágyban elhúzódik néha, amikor meg hagyja, akkor borzasztó. Olyan, mint egy színjáték, ha néha kedves, az álságos. Nem tudom, hogy most magától vagy tőlem kell hánynia. Mert nyilván az a probléma, hogy lebukott és ezzel megalázta magát előttem. Vagy ha nem ez, akkor sejtésem sincs. Többször mondtam neki, hogy megbocsátok és szeretem őt, magamhoz húzom, ajándékokat viszek neki. De úgy érzem, olyan dolog ez, amit már nem lehet visszacsinálni. Megalázva érzi magát? Miért, mit kellett volna csinálnom, hagyni tovább a kis játékukat? Ennél finomabban nem tudtam volna lerendezni, csak ha meghívom vacsorára a pasit és a desszert után lazán megkérdezem tőle: „és mondd csak, van valakid mostanában a feleségemen kívül is?” Vidéken egyébként az ilyesmiért vasvilla jár mindkét félnek. Mindennek megvan a határa még a megbocsátásnak is. Kíváncsi vagyok egy kívülálló, hogyan látja ezt és mit tennétek a helyemben. Üdv: K