A helyzet az, hogy sokan – beleértve magam is - úgy gondolják, álomkapcsolatban élek a feleségemmel. Nagyon fiatalon kerültünk össze, és hosszú felkészülés után pár éve házasodtunk össze, mindössze huszonpár évesen. Mostanra már egy gyönyörű kislányunk is született, aki az anyukája után a legfontosabb ember az életemben. A feleségem nagyon csinos, okos lány, és – ami a sztorik zömét figyelve, egyik ritkább - hűséges típus. Én is az vagyok, bár inkább a magam módján. A házasságunk előtt a kapcsolatunk alatt azért volt néhány húzásom... A házasság azonban számomra szent dolog, semmiképpen sem akarnám tönkre tenni.

Nemrég azonban furcsa dolog történt velem. Egy régi ismerősi körrel töltöttem egy hétvégét –hosszú idő óta először a családom nélkül – nagyon sok gyönyörű és vonzó lány társaságában. Tudjátok, mi történt?? Semmi. És éppen ez a lényeg. Még 30 éves sem vagyok, és teljesen „kiégettnek” éreztem magam. Ott volt a korábban jól megszokott buli hangulat, jobbnál jobb csajok, és mégsem éreztem jól magam. Nem azért mert nem akartam, mert spleenem volt, vagy mert ne lett volna esélyem flörtölni. (Sőt, egyes lányok kezdeményeztek is nálam.) Egyszerűen úgy éreztem, hogy egy fiatal családapa nem teheti meg, hogy jól érezze magát fiatal lányok társaságában, mert az már önmagában bántó lenne a feleségemre nézve. Mit gondoltok? Ez túlzott konzervatívizmus és hosszú távon úgysem működő taktika, vagy pedig tényleg felelős gondolkodás a részemről. Látva az átlagos magyar párkapcsolatok valóságát, és a mai kor közhangulatát figyelve a családi élettel kapcsolatban különleges helyzetben vagyok. A hormonok tudatos fékezése egy életre szóló és igaz boldogságot eredményezhet a számomra.