Sziasztok! 25 éves vagyok, lány. Én több történetet is szeretnék megosztani veletek. Az első történetem egy R. B. nevű volt osztálytársamról szól. Ötödikes koromig nem voltam népszerű soha, sőt, általában megvertek, mert kifejezetten furcsának találtak. R. B. volt az egyik legnépszerűbb fiú az osztályban, bár szoros karmikus szálak fűzték az ürülékhez: egyszer bekakilt egy ligetbe és eldobta a nadrágját, és gatya nélkül szaladgált ezen túl minden nap sikerült belelépnie kutyakakába is, de ezek a tényezők nem csökkentették a népszerűségét. Mindenesetre kijelentette, hogy neki ÉN tetszem, hogy az összes lány közül én vagyok a legszebb. Ezt azzal fejezte ki, hogy órákig fésülgette a hajamat azzal a két lánnyal, akik a legjobban rajongtak érte.

Az egyik ismerősöm szerint a rabszolgámmá tettem. Én viszont rendkívül hirtelen haragú vagyok és a rabszolgám egyszer ismételt figyelmeztetéseim ellenére nem hallgatott rám azzal kapcsolatban, hogy a női öltöző ajtaját nem szabad nyitogatni. (Állítólag ezzel a kis magánakcióval próbált a rabiga alól szabadulni.) Ezért megvertem. Az egész iskola előtt. De állítólag annyira durván megvertem, hogy az emiatt érzett szégyen az iskola elhagyására késztette. És a mai napig felemlegetik az iskolában, hogy " Még emlékszem, amikor megverted R. B.-t".

A második történetem az első randi-szerűségemről szól. De ez kudarcba fulladt, ugyanis a fiúk rendkívül félnek tőlem. Megjelentem az adott időpontban, az adott moziban, és a fiú is megjelent de ő csak annyit mondott. "Anyukám nem engedi" majd elfutott, és annyit se tudtam mondani, hogy fapapucs. Mit lehet ezután tenni? - megnéztem a filmet egyedül.

Volt egy strandos randim anno egy fiúval. A nővéremnek pedig ekkoriban volt egy hörcsöge, amit a kollégiumában tartott, a nyár pedig rohadt meleg volt. Nekem valahogy aznap össze kellett hozni, hogy megetessem a hörcsögöt, mert a nővérem nem volt a városban. Ezenkívül pedig el kellett mennem egy strandra randizni a fiúmmal, majd pedig haza kellett mennem vidékre. Ez mind egyszerűen kivitelezhető lett volna, ha: nem hal meg a hörcsög… Ugyanis egy halott hörcsögöt kellett volna megetetnem. Gondolkoztam rajta, hogy mit tegyek a hörcsöggel, de elhatároztam, hogy haza kell vinnem a nővéremnek a hörcsögöt, hogy méltó temetésben részesüljön. Így halott hörcsöggel a táskámban mentem el a strandra, ahol a fűben hemperegve eltört a halott hörcsögöt tartó befőttesüveg. Így keresnem kellett egy új tartót a hörcsögnek. Eközben a szerencsétlen fiúnak folyamatosan tartania kellett a hörcsögöt. Végül hazavittem a hörcsögöt, de a fiúban mély lelki torzulást okoztam a női táskák tartalmát illetően.

A következő pasi, akivel érdekes történeteim vannak egy líbiai-amerikai fiú. Vele egy szórakozóhelyen találkoztam. Elmondtam neki, hogy a kedvenc íróm Charlotte Bronte, mire kijelentette (halál komolyan), hogy olyan név hogy Charlotte, nincs, és hogy mondjak egy igazi írót. Ugyanis Charlotte egy város, Észak-Karolina fővárosa, és egy város neve nem lehet egy ember neve is… Akkoriban állandóan sportmelltartóban jártam, ugyanis sokat edzettem. A fiú elmondta, hogy nem járhatok sportmelltartóban, mert ha sokáig hordom, elkezd befelé nőni a mellem, vagy elsorvad. Ez mondjuk egy elég érdekes elképzelés, ugyanis D-s mellem van, úgyhogy ha ez már a sorvadt mellem, akkor hálát adok Istennek, hogy nem lett valami óriásian gnóm mellem.