„Fel kellene hívnom, hogy jöjjön vissza, és legalább egy kis időt hagyjon, míg átgondolom ezt a házasság-ügyet” – Levélírónk pasija egyre többet nyúzza a barátnőjét a családalapítással, ám amikor felvetését nemleges válasz követi, elhúz. A nő azon töpreng, hogyha most visszahívja, azzal háttérbe szorítaná saját elveit.
Sziasztok! 26 éves nő vagyok, a párommal a munkahelyemen ismerkedtem meg, ő 31 éves. Eleinte csak rövid időkre álltunk le beszélgetni, viccelődtünk egymással. El kellett telnie úgy 1 hónapnak, amikor már komolyabban is elkezdtünk érdeklődni egymás iránt. Ő kezdeményezte az első munkahelyen kívüli találkozónkat, ami nagyon jóra sikerült. Az első csók is megvolt. Ennek már három éve. Azóta együtt élünk, bár még csak albérletben. Nem olyan régen felvetette a családalapítás- esküvő- gyerek háromszög lehetőségét, én pedig tétováztam a válasszal. Ugyanis egyikre vonatkozóan sem voltak még konkrét terveim.
Sem anyagilag, sem lelkileg még nem vagyok felkészülve ezekre. De szóba került. Ő azon volt kiakadva, mert azt mondtam, hogy az együttélés is komoly dolog, szerinte pedig csak a házasság az… A vita után bezárkózott. Ez azért furcsa, mert a kapcsolatunk őszinteségen és nyíltságon alapult a kezdetektől fogva. Nem voltak titkaink egymás előtt, ha valami probléma volt, azt megbeszéltük. Szerencsére igazán komoly vitáink, nézeteltéréseink nem voltak. Én őszintén megmondtam neki az álláspontom, nem áltattam. Pár napja elköltözött, magamra hagyott az albérletben, amit egyedül nem biztos, hogy továbbra is fenn tudok tartani. Van időm gondolkodni. Azon töprengek, hogy talán csak a bizonytalanság dolgozik bennem, és fel kellene hívnom, hogy jöjjön vissza, és legalább egy kis időt hagyjon, míg átgondolom ezt a házasság-ügyet. Ez az egyik választás. A másik, hogy ennek a kapcsolatnak itt lesz vége. Mert ő is egyedül maradt a gondolataival és annyira ismerem már, hogy ő nem az a középutas, kompromisszum-kész emberke: hajlamos azonnali és szélsőséges döntéseket hozni, és mivel látja, hogy velem nem jutott dűlőre, hát… a választása szerintem könnyen kitalálható. Úgy érzem, kicsit igazságtalan velem, de hiányzik is. Ha visszahívom és beleegyezzem abba, amit szeretne, akkor az én elveimmel kell megalkudnom. Nem tudom, kinek a tanácsát kérni, hiszen itt és ebben a dologban nekem kell meghoznom a döntést. Egyes barátaim szerint sokat segítene, ha megújítanánk kapcsolatunkat, többet járnánk el otthonról, ugyanis, őszintén szólva, a közös programok az utóbbi időkben kimaradtak az életünkből. Viszont azt a véleményt is hallottam, hogy egy kapcsolat ellaposodását, sokan pont a családalapítással igyekeznek „frissíteni” ami szerintem szintén zsákutca, bár a változás az valóban bekövetkezik, de az egészen más természetű. Nem írna felül sokat. Köszönöm: G.B.
