„A telefonomon a hívásokat és az sms-eket folyamatosan töröltem. Talán ez volt az egyik legnagyobb hiba a tervben” - a meglepetés bulit hatalmas szervezés előzi meg, és pont itt romlik el minden, mert a titkolózás mögött a pasas egyből szeretőt vél lapulni. A meglepetés küszöbén, a szervező barátnő lepődik meg a legjobban, amikor csók helyett egy nagy saller várja.
Játékunk második fordulója következik: aki még nem tudná, a héten izgalmas sztorikra vadászunk a Somersby-vel. Ha szereted a jófajta cidert, nincs más dolgod, mint beküldeni egy olyan történetet, amire már érdemes koccintani! A nyereményjáték részleteiről itt olvashatsz.
Sziasztok! Egy majdnem love story-t szeretnék elmesélni nektek. A volt munkahelyemen ő volt az egyik csoporttársam, és azt hiszem már az első napomon ott volt a szikra köztünk. Viszont a házinyúlra nem lövünk-elvet követve inkább hagytuk az egészet és kb. másfél évig nem is próbálkozott be nálam. Talán soha nem hívott volna el bambizni, ha nem hagyom ott a céget. Az utolsó munkanapomon elhívott randizni, amit egy következő követett. Összejöttünk. Passzoltunk egymáshoz, többnyire hasonló véleményünk volt mindenről, gyakran kitaláltuk egymás gondolatait, és a fizika is jól működött. Igazi tündérmesének tűnt az egész.
A harmadik évfordulónkon összeköltöztünk, tervezgettük a közös jövőnket, ahogy ilyenkor lenni szokott. Ami engem illet, mást is a fejembe vettem és ez egy meglepetés szülinapi buli volt Neki. Még soha nem csinált ilyet neki senki, és még az első éveinkben megemlítette, örülne egynek.
Igyekeztem, hogy minél több barátja és jó ismerőse ott legyen - az Angliában élő öccse volt az egyik meglepetés vendég, akivel ritkán találkoztak. A tortát a szüleinél csináltam meg a buli napján (másik városban élnek) - direkt emiatt szabadnapot vettem ki, hogy mindenre legyen időm. Igyekeztem titokban tartani előtte, ezért új e-mail címet csináltam, a telefonomon a hívásokat és az sms-eket folyamatosan töröltem. Talán ez volt az egyik legnagyobb hiba a tervben. Ugyanis észrevette és gyanakodni kezdett. És nem a meglepetés buli volt az első gondolata, hanem az, hogy félrekacsintgatok. Tudni kell róla, hogy soha nem volt komolyabb vitánk, mindent meg tudtunk beszélni, ha valami bántotta a csőrét vagy az enyémet, akkor leültünk és értelmes emberek módjára kiiktattuk a felesleges kombinálásokat. Rendes fiú volt, soha nem üvöltözött velem előtte, nem volt agresszív vagy bunkó. Talán a 3. X tette be neki a kaput, mert egy szót se szólt arról, hogy figyel engem. A buli napján elment elém a munkahelyemre, ahol közölték vele, épp szabin vagyok. Felhívott - mivel még soha nem jött elém - ezért nyugodtan azt mondtam neki, mindjárt indulok melóból. Pont az öccsének adtam oda a tortát, akinek meghallhatta a hangját, de nem ismerte fel.
Hazaértem és dühöngött. Elmondott minden rongynak és persze hogy nem akart meghallgatni. Magamban kuncogtam rajta, hogy ezen a hisztin mekkorákat fogunk később röhögni, amikor becsöngettek a vendégek. Mosolyogva elindultam volna ajtót nyitni, de ekkor nekilökött a falnak és lekevert egy sallert. Nagyon megijedtem tőle és kirohantam az ajtón, otthagyva őt és a ledöbbent vendégeket.
A következő pár óra totál kiesett, olyasmire emlékszem, hogy össze-vissza mászkáltam a városban és nem akartam hazamenni. Láttam, hogy hívnak telefonon - ő is és a barátaink is - de nem akartam felvenni. Valami akkor és ott megszakadt bennem. Tudom, hogy nem akart bántani de ez a viselkedés nagyon hirtelen jött nekem. A családunkban soha senki nem pofozkodott és Ő is nagyon jól tudta, ha egyszer kezet emel rám, akkor inkább elhagyom, mint félnem kelljen.
Visszaköltöztem anyámhoz - ő is teljesen ledöbbent ezen, de nem akart tanácsokat osztogatni. A szakítás nem volt egyszerű, leültünk, és megbeszéltük, mind a ketten bőgtünk - nem akar a mai napig elengedni, két hónapja folyamatosan üzenget, próbál rábeszélni, hogy kezdjük újra. Igyekszem minél jobban eltűnni az életéből. Szeretem, de a lelkem mélyén nem merek bízni benne.
Üdv: Beccy
