Sziasztok! Úgy 2 hónappal ezelőtt megismertem egy nagyon aranyos lányt. Úgy éreztem, a szimpátia azonnal megvolt, (nem sokkal később a csók is) tovább egyelőre nem jutottunk. Albérletben lakom, nem egyedül, és nem is mutogatnivaló az a kégli, úgyhogy magamhoz felvinni, meghívni még nem mertem, még akkor sem, ha a két lakótársam nem volt éppen ott. Ő a szüleivel lakik, meghívni hozzájuk még ő sem hívott, de ezt nem is várom el. A gondjaim elsősorban anyagi természetűek. Le kellett szoknom a cigiről is, mert elég drága már, szerencsére nem nagyon iszom, így ez a része nem fájt annyira, viszont eljárni valahova is csak akkor tudok, ha telik rá. Jövedelmem egy része meg hazamegy, anyáméknak.

Mivel minden pénzre szükségem van, néha elvállalok itthonra ezt-azt, apróbb munkákat, amik nem is fizetnek túl jól - tulajdonképpen azon az irodán keresztül ismertem meg ezt a lányt is, ahol regisztráltam ehhez. Évek óta egy kisebb cégnél dolgozom, a főnököm pedig nem rég pont akkor akart elküldeni, amikor azért mentem be hozzá, hogy megmondjam, mikor venném ki a szabit. Aztán meggondolta magát és belátta, hogy mégis szükség van rám, ugyanis ő egy sima átutalást sem képes elvégezni, azt sem tudja, melyik fiókban, mi van, és mit hol keressen... Most ott tartunk, hogy azért a kis pénzért, amit addig is kaptam a munkámért, cserébe mindent rám lőcsöl, és legyek hálás, hogy egyáltalán van munkám. Én próbálok nem idegbajosan hazatérni a nap végén, pedig akkor már elég nyűgös tudok lenni. Szóval van ez a lány, velem kb. egyidős. Szégyellem magam előtte, hogy nem tudom elhívni sehova. Meghívni csak ritkán, és amikor ő hívna, és megmondja hova, előre látom a kínos szitut, hogy arra nekem bizony nem futja, meghívatni magam meg nem az én stílusom, még a rám eső részre sem futná, így hát ezeket sajnos lemondom. Ilyen a mozi és a strand például. És amikor fölajánlja a strandot, hogy mi lenne, ha kimennénk, akkor én mégsem ajánlhatok fel helyette egy békalencsés bányatavat : ) ami ugyan ingyenes, de nincs kizárva, hogy belebotlunk egy korábban elmerült illetőbe, vagy éppen ellopják a cuccunkat. Az sem túl kecsegtető jövőkép, ha fizetésnapig kéne várnom arra, hogy elvihessem valahova, mert a sok ingyenprogram olyan is, és egy idő után már kilóg a lóláb. Nincs túl sok pénzem, de neki szeretnék mindent megadni. Nem szeretném, ha ilyesmi miatt vége lenne annak, ami még el sem kezdődött, úgy igazán. Tudom, hogy nem számítana neki, ha tudná, hogy nem vagyok túl pénzes, de én mégis szeretném tartani a látszatot, hogy nem szűkölködöm - amikor igen. Ez szerintem nem a másik megtévesztéséről szól, és nem is hazugság.