„Hazafelé vettem virágot és jégkrémet, arra számítva, hogy a házimunkában kimelegedett asszonykám mennyire hálás lesz. Hazaérve azonban láttam, hogy üres a lakás” - gyanúsan tökéletes az asszonyka. Hasznos a háznál, főz, mos, takarít, mosolyog a barátokra. A fennmaradó időben pedig annyiszor teszi szét a lábát, ahányszor megkíván valakit. Most megtudhatod, hogy még egy tökéletes konyhatündérnek is vannak titkai.
Sziasztok! Kemény időszak van mögöttem, jól átvert egy ócska kis nőcske. Azért írom le a történetet, mert ha csak egy ember is időben észbe kap tőle, már megérte. 34 éves vagyok és elvált. Szerencsére. Az exnejemet 28 évesen ismertem meg, és két év után vettem el. A házasságunk két évig tartott. Habár, így utólag azt mondanám, nem is volt az házasság, csak én hittem azt. Egyszerű vagyonközösség volt, kényelmi szolgáltatásokkal. Vagy inkább: ami az enyém, az övé, ami az övé, az meg az övé volt. De kezdem az elején. Amikor megismerkedtünk, már jó ideje egyedül voltam. Örültem az új kapcsolatnak, a tenyeremen hordoztam őt.
Hozzám költözött, mert nekem saját lakásom van, minek fizesse az albérletet (vagy a ruháit, vagy a kaját)? Az életem megváltozott. Még be sem csuktam az ajtót hazaérkezve, már a nadrágomban matatott. Az első mondat, amit hallottam, az volt, "Jaj, úgy örülök, hogy végre megjöttél!" - mindezt deréktájról. Hétvégenként szexmaratont "futottunk". Nem volt többet gondom a mosatlan edényekre, a fullasztó porra vagy a büdös zoknikra. A konyhában mindig rend volt, a lakás mintha öntisztító lett volna, és a tiszta ruhák csak úgy teremtek a szekrényben. A haverok odavoltak, mert ha átjöttek meccset nézni, volt sör, chips, szép nő és kedves szó a háznál. A moziban/kávézóban/parkban/akárhol, amikor megjelentem, egy olyan nő volt az oldalamon, aki kedves, bájos, szexi és okos egyszerre, és én kihúztam magam, büszke voltam rá. Valahogy az egész életemet belengte valami meghittség, magamban csak női jelenlétnek hívtam. Az életem maga volt a földi paradicsom, és ez az esküvő után sem változott, de nem ecsetelem tovább. Néha előfordult, hogy sokáig kellett dolgoznom, de az ő munkája mindig kora délután ért véget. Ilyenkor felhívtam még délután, vagy ha már előző nap láttam, hogy maradnom kell majd, szóltam. Emlékszem a szomorúan csengő hangjára, a sóhajokra, meg a szokásossá vált "nagyon foglak várni" mondatokra. Az ilyen alkalmakkor összetakarította a lakást, kivasalta a ruhákat, vagy más hasznos házimunkába temetkezett... gondoltam én. Csakhogy nekem tényleg három óra kivasalni az ingeimet. Mint utóbb kiderült, neki nagyjából háromnegyed. Nekem valóban három óra összetakarítani a lakást, neki talán egy. És így tovább. És hogy a fennmaradó időben mit csinált? Hát, kérem, annak, és annyiszor tette szét a lábát, aki éppen a közelben volt, és ahányszor megkívánta. Ezen a ponton mindenki azzal jön majd, hogy biztos voltak jelek. Nem, nem voltak. Az exnejem talán nimfomániás, de nem hülye. Teljesen véletlenül bukott le. Tudjátok, van az a baromi nagy klisé, hogy a férj hamarabb ér haza a munkahelyéről és rajtakapja a feleségét. No, kisebb módosítással, de nálunk is ez történt. Egy megbeszélést elnapoltak, gondoltam, meglepem a nejemet. Hazafelé vettem virágot és jégkrémet, arra számítva, hogy a házimunkában kimelegedett asszonykám mennyire hálás lesz. Hazaérve azonban láttam, hogy üres a lakás. Meglepődtem, de hát akár a boltba is leugorhatott. Igen, biztosan ez történt. Még mindig azt terveztem, hogy meglepem. Küldtem neki egy sms-t, hogy indulok haza. Szinte azonnal jött a válasz, hogy ő épp befejezte a vasalást, és nagyon vár. Ezt furcsállottam, de még mindig nem esett le az azóta teljesen nyilvánvaló és bizonyított megcsalás ténye. Negyed óra múlva beesett az ajtón a nejem, borzasan, ziláltan. Amikor meglátott, zavarba jött. Kitalált valami hülyeséget arról, hogy egy barátnője lelki válságban a szakítása miatt, és megígérte, hogy nem mondja el senkinek, és nála volt, ápolgatni a lelkét. Akartok röhögni? Bevettem. Még csak az sem tűnt fel, milyen sürgős neki, hogy letusoljon. Felőlem annyiban is maradt volna a dolog, ha nem történik meg ugyanez két nappal később. Be akartam pótolni az elmaradt romantikázást, ezért azt mondtam, sokáig dolgozom. Persze nem. Hazafelé megint virágot vettem, pezsgőt és csokit, én barom. Aztán hazaérve újra csak az üres lakást találtam. Leültem, vártam és gondolkodtam. Nem hívtam fel, nem küldtem sms-t. Húsz perccel az előre bejelentett késői érkezésem előtt nyílt az ajtó, és ugyanolyan borzasan és ziláltan, de jóval nagyobb zavarban, megjött a nejem. Megpróbálta ugyanazt a sztorit beadni, mint két nappal korábban. Csak már nem hittem el. Megsértődött és a fürdőszoba felé vette az irányt. Abban a pillanatban vált világossá számomra, hogy megcsal, és a szeretőjével volt. Hát igen. Akkor még azt hittem, hogy ilyen egyszerű: mást szeret. Nem, nem ilyen egyszerű. Ugyanis másokat szeretett. Mindenkit. Rövid házasságunk alatt hat szeretője volt, néha párhuzamosan tartott kettőt is. És ebben nincsenek benne az alkalmiak, csak a kollégái meg a drágalátos haverjaim. Háztáji kurválkodás. Mindez a válás során derült ki. Neki biztos anyagi háttér kellett, és szabadság. A szabadsága már megvan. Szóval, uraim, ha az asszony a házimunkában leli örömét, a kapcsolatban minden rendben, és mindenki odáig van a bájos kis teremtésért, akkor bizony lehet, hogy ideje meglepni őt egy nagy csokor virággal és egy korai hazaérkezéssel! Jó mulatást! Z.
