„Ismét elmentem hozzá, a csávó fogadott ökölre tekert láncokkal, üvöltözött, végül nem volt verekedés, csak pattogott” - a kapcsolat eleinte csak szexnek indul, viszont az első randi után úgy tűnt, hogy ebből több lesz. A drogos múltú lány mindent megígér, mégsem képes szabadulni az előző pasijától, aki elég meredek alak. Meddig érdemes megtartani egy drogos pasit, aki igazából már nem ura önmagának?
Nő (inkább lány) 23, én, férfi 27. Megismerkedés egy közös apartmanban egy nyári fesztivál alkalmával (csak csók), pár nap múlva kiderül, hogy van barátja (szintén 27), de a közel 4 éves kapcsolata másfél éve megfeneklett, amikor abortuszra kellett menni, mert becsúszott, és a férfi megfutamodott az utolsó pillanatban. Illetve elmeséli, hogy a családi háttere elég zűrös, nevelőapa, beteg anyuka, kevés pénz, éppen munkája sincs stb. Itt meg kell jegyeznem, hogy a lány legjobb barátja, aki összeismertetett bennünket, mondván, hogy inkább én vagyok hozzávaló, elmesélte amiket aztán a lánytól is megtudtam.
Az abortusz után ott akarta hagyni, képbe került valaki más persze, ezért a férfi (a barát szerint elmebeteg, igaza van), akinek nincs más az életében csak a lány, és az alkoholista anya öngyilkossággal fenyegetőzött, taccsra vágta magát, még jobban tömte magába a kábítószereket, mint korábban. Ki lehet mondani, hogy komolyan drogozik. Sajnos a lány is sokat nyomta korábban. Így akkor maradtak végül együtt, részéről szerelem nélkül, nehogy kárt tegyen a srác magában. De én belementem ennek tudatában is, - tudom, hogy mennyire hülye voltam, már mindegy - csak szexnek indult, ami fenomenális volt. Viszont az első randi után éreztem, hogy ebből több lesz, valami olyan érzés kerített hatalmába, amit eddig nem tapasztaltam, pedig volt néhány barátnőm. Másfél hónapig találkozgattunk titokban, nagyon jól elvoltunk, saját bevallása szerint is több élményt kapott ez idő alatt tőlem, mint tőle az évek során. Tényleg csak pozitívumokat hallottam, és a legjobb barátja is megerősítette, hogy jó úton járok vele, boldoggá teszem, a másiknak esélye sem lehet, mert nem tud semmit felmutatni. És akkor eljutottunk oda, hogy szó szerint egyszerre mondtuk ki azt a szót. Attól kezdve még inkább lebegtem, megígérte, hogy végre csak ketten leszünk és szakit a sráccal, de nem lesz könnyű, készüljek fel, nem probléma, türelmes vagyok. Volt egy 5 napos céges külföldi utam, persze telefonbeszélgetések, de a dolog szóba sem került, netezni nem tudtam, csak az utolsóelőtti nap, akkor felléptem facebookra, és láttam, hogy kiírta: nincs már kapcsolatban, legszívesebben azonnal úsztam volna hazáig, annyira boldog voltam. Ez volt az ő meglepetése.
Ő is megkönnyebbült, kezdtem magam nyeregben érezni. Aztán egyszer 2 napig nem tudtam elérni, aggódtam, elmentem hozzá, soha nem jártam még nála, ott találtam az exét a háttérben ácsorgott, mi beszélgettünk, azt mondta, nincs baj, de béna volt, adjak még kis időt. Eljöttem, pár órával később sms: Vége. Mármint annak. Újra boldog voltam, azonnal találkoztunk. Láttam rajta, hogy most már tényleg legördült egy hatalmas kő a szívéről. Ettől a perctől úgy viselkedtünk és beszéltünk, mint egy igazi pár, minden lelkiismeret furdalás nélkül, teljesen őszintén. Gondoltam én.
2 hétig tartott, aztán előjött a farbával, ő hiába szeret és érzi jól magát velem még nem zárta le magában az előzőt, ez neki így nem megy. Ismét elmentem hozzá, a csávó fogadott ökölre tekert láncokkal, üvöltözött, végül nem volt verekedés, csak pattogott. Elmondta, hogy hiába nem szerelmes belé, azért a szeretet megvan, sajnálja is őt amiért ilyen gyenge ember, fél hogy engem is bántana (még a megöl szó is 10x hangzott el, annyira kiszámíthatatlan), és mivel megbántotta azzal, hogy ismét megcsalta, jóvá akarja tenni, mert ő így tud rajta segíteni, a saját boldogsága nem számít, ehhez valamiért ragaszkodik, mint valami Teréz anya, tiszta káosz a feje. Abban igaza volt, hogy a csávó nem ura önmagának, a karja televolt sebekkel. Hosszú beszélgetések, majd baráti tanácsok után felfogtam, hogy hagynom kell, mert nem való hozzám. Halvány érzésem volt az elejétől fogva, de úgy gondoltam, ha segítek neki az őt körülvevő közegből kilépni, akkor minden rendben lesz. Nem akarja, neki jó úgy, fél az újtól, ő amúgy sem normális, marad egy hozzá hasonlóval. Most azt hiszitek, hogy hazudott, hogy szerelmes belém, de azzal tisztában vagyok, hogy nem. Visszahallottam több helyről, amiről ő nem is tud. Tanulság? Az nincs, talán csak annyi, hogy kerüljétek azokat, akik már elszívták az agyukat, mert hiába csak 3.5 hónap, ha beleszeretsz, utána nagyot koppansz. :(
