Ha a pasi rájön, hogy a frissen lelécelt nője az egyik legjobb haverjával jár, akkor üssön, tűrjön, vagy mosolyogjon? Levélírónkat olyan váratlanul érte a felismerés, hogy pillanatnyilag nem is tudja, mit csináljon. Simán vonja le a tanulságot, nyugodjon bele, és minden menjen tovább, mint régen? Egyelőre dákónak érzi magát.
Ne feledjétek: idén segítünk a legjobb szilveszteri program megtalálásában, sőt, társaságot is ajánlunk hozzá! A CsP-n egyre több szilveszteri program közül válogathatsz, és megmutatjuk azt is, kik lesznek ott az egyes helyszíneken. Érdemes benézni hozzánk. A programlista folyamatosan bővül: ha tudsz egy eseményről, küldd el nekünk a szilveszter@csajokespasik.hu -ra, ha jó a buli, bekerülhet a listánkba.
Sziasztok!
Alig 2 hete szakítottunk a barátnőmmel, egy közel 1 éves kapcsolat végén ő mondta, hogy menjünk szét. Amikor okot kértem rá, azt mondta, már nem érzi azt, mint az elején. Ja, kösz… és ennyi volt. A napokban egy érdekes dolgot tudtam meg: kiderült, hogy ő és az egyik legjobb barátom, már napok óta együtt vannak, nem is titkolják nagyon. És én csak remélni merem, hogy a szétmenésünk után jöttek össze, nem pedig közben, vagy alatta. Azért ez milyen már így?
Felhívnám a csajt. Nem veszi fel. Idegenszámról csörgetem meg: azonnal felkapja, aztán meg leráz valami hülye indokkal, végül kijelenti, hogy nem akar beszélni velem többet, semmiről, hagyjam békén, vége. Mielőtt még elmondtam volna, miért is keresem, már hárított – mert szerintem tudta már, miért keresem. Régebben azzal az „egyik legjobb barátomnak” nevezett sráccal együtt buliztunk: én hoztam az én barátnőmet, ő addig hozta a sajátját, amíg volt neki. És most innen visszanézve, hogy milyen jól elvoltunk, …nagyon hülyén érzem magam. Azóta k*rva sokat rágódom ezen. Ilyen még nem fordult elő velem és fogalmam sincs, hogyan kezeljem. Mert a haverral nem vesztünk (még) össze, nem is tudják, hogy én tudok erről. Hozzam a tudomására és üssem le, és töröljem a számát, vagy leütés nélkül, derűs arcot vágva, udvariasan közöljem vele, hogy amit ketten csinálnak, az enyhén szólva gusztustalan. Vagy adjam az áldásomat? Vagy igazuk van, tök normális a szitu, és csak én fogadom rosszul ezt az egészet. Ki, mit tenne a helyemben? Nekem kéne ebből megtanulnom valamit? Ők az érett szelleműek, én meg az éretlen? Nem fogok egy f*sznak tűnni, ha ezután is szóba állok velük, mintha mi sem történt volna, és marad minden a régiben? Köszönöm: Gy.
