„Ez csak a szunnyadó vulkán esete... 1 hétig ült a dolgon, nem keresett, nem hívott, semmi. Aztán egyszer csak mindkettőnket berendel magához” – a csaj nem érzi a kapcsolat komolyságát, kicsit fél is az illetőtől, ezért egy másik pasinál keres menedéket. Nem volt okos húzás részéről, ugyanis a két pasi ismeri egymást. Amikor borul a bili, évekig tartó hidegháború veszi kezdetét, és egy öröknek tűnő szerelmi háromszög.
27 éves nő vagyok. A történet 2010 végén kezdődött, amikor 2 hónapig jártam egy férfival, legyen T., ő 29. aztán rájöttem, hogy nem őt keresem, ráadásul egyre ijesztőbbek voltak a dühkitörései, meg az egyéb dolgai is. És már akkor volt egy srác (ő 34), aki tetszett. Összejöttem vele, de úgy, hogy nem mondtam meg T.-nek, hogy lenne más, de a szívemben lezártam őt, többet nem feküdtünk le és nem is találkoztunk kettesben, vagy ha igen, akkor csak társaságban, de akkor ott voltak mások is, akkor csak egy sziára futotta, számonkérésre, magyarázkodásra nem. Nem éreztem, hogy ő nagyon komolyan venné ezt a kapcsolatot, így elkezdtem én sem komolyan venni.
Később kiderült, hogy részéről betegesen komoly volt a dolog. Nem mertem kimondani, hogy vége, féltem tőle, és féltettem azt is, akivel együtt voltam. Ugyanis ők ketten barátok voltak. Végül összeszedtem magam és elmondtam T.-nek. Nem volt dühös, meg is könnyebbültem kicsit. De ez csak a szunnyadó vulkán esete ... 1 hétig ült a dolgon, nem keresett, nem hívott, semmi. Aztán egyszer csak mindkettőnket berendel magához. T. felhív a lakására. Nagyon féltünk, mit fog tenni? Miért nem nyilvános helyen akar találkozni? Kivégez minket?? De csak beszélgettünk. Velem 1 órát és a sráccal 1 órát. T. egyszerűen elmondta, hogy ez nem volt tisztességes (tudom! de féltem) szégyelltem is magam, amennyire kellett mert hogy én nem éreztem komolynak azt, ami volt. A srác meg a közte lévő barátság a mai napig rideg, de enyhült valamelyest a feszültség. Sajnos sűrűn látják egymást, mert azonos társaságban tűnünk fel. Csak pár hónapja durvult el a dolog újra, mert megtudtam, hogy azóta az exemnek nem volt senkije – legalábbis azt állítja, vagy csak sajnáltatja magát – és egyre többet mászik a nyakamra, és tőlem is, meg a pasimtól is állandóan a múltat firtatja, hogy meséljük el neki még egyszer és még egyszer, hogy mikor feküdtünk le egymással először, amikor T. meg én még együtt voltunk, csak nem tudtam, hogy részéről ennyire komoly… nem értem, miért ostorozza magát a múlttal, miért akarja újra élni, miért nem zárja le? Azt hittem megbeszéltünk mindent. Teljesen feleslegesen szenved. Még mindig úgy érzem, mintha T. készülne valamire és a kitörni készülő vulkán effektus a mai napig érezhető. Mit csináljak, hogy teljesen kizárjam T-t a jelenlegi életemből? Kevés ideig voltunk együtt, olyan nagy kötődések nem is lehetnek. A mostani pasimmal 2010 óta együtt vagyunk és többször elmondta nekem, hogy bennem találta meg azt, akit keresett és valahogy én is így érzek! Egyre ritkábban járunk abba a társaságba, de ha igen, T. mindig követ minket, barátilag becsatlakozik, mi meg nem küldhetjük el, mert valamilyen szinten sértett fél + barát. Engem így 27 évesen már nem érdekelnek annyira a bulik, sokkal inkább szeretek otthon összebújni a barátommal. Remélem, ennek nem az lesz a vége, hogy mindig így marad és idejekorán nyugdíjasok életét éljük. De ezt az időt szeretném nyugalomban tölteni, nem lejárt, múlt dolgokon agyalni és megoldani T. problémáját.
