E.-t négy éve ismerem, a négy évből kettőt együtt is töltöttünk, fél éve nem vagyunk együtt. Egészen addig tartott, míg rá nem kapott bizonyos szerekre. Ekkor még kitartottam mellette egy darabig, segítettem, de azok a cuccok, amiket tolt, összezavarták az agyát: egyik pillanatban azt mondta szeret, és fontos vagyok neki, a másikban meg azt, hogy látni se akar már, semmi közünk egymáshoz. Egyszer ki is mondta, hogy a mi kapcsolatunk tévedés. E. a kapcsolatunk alatt nem sokat mesélt magáról, ha igen, főleg akkor, ha veszekedtünk.

Annyit tudtam meg, hogy sok pasija volt, és viszonylag hamar dobták, de ezekből a történet-szilánkokból nekem folyton az a kép állt róla össze, hogy azokban a szituációkban ő volt naiv, a tájékozatlan, a hülye, aki fiatal, és ahelyett, hogy segítséget kérne, hamis fogalmakra építgetve, torz világképpel keres… valamit. Önmagát. Másvalakit, akibe belefeledkezhet és elfeledheti saját magát. Vergődés. E. nem tűnik kiemelkedően jó nőnek, de én sem vagyok álompasi, kiegészítettük egymást, a dumája kipótolja, amit a természet megtagadott tőle. Nem rajong a szüleiért, főleg az apjáért, aki – ha jól értettem a szavait, annak idején az egészségesnél szorosabb viszonyban látta az apai szeretet kiteljesedését. Sokáig úgy hittem, csak azért költözött hozzám, hogy meneküljön tőlük, és ebben igaza is volt. 10 év a korkülönbség köztünk. Egyszer félrelépett. Megbocsátottam. Másodszor is félrelépet. Megint megbocsátottam. Ha volt több, arról nem tudok. Sose láttam sírni, de láttam a sok szenvedést a szemében. Sajnáltam. Mások azt mondják, ez a szamaritánus-szindróma, ami nálam van. Megint mások szerint, ez nem szamaritánus-szindróma, hanem pusztán meggondolatlanság, csőlátás. Ahelyett, hogy örülnék, megszabadultam tőle, ehelyett újra méhkasba dugnám a f…. fejem. Miért raktam ki fél évvel ezelőtt? Mert nem bírtam nézni, ahogy tönkreteszi magát, csavarog és úgy viselkedik, mint egy 18 éves. Segítséget nem fogadott el, sőt, kikérte magának, hogy ő nem dilis. Akkor visszament a szüleihez, mert nem tudott, hova. Ezek eddig, a folytatás csak vázlatolva:

- vissza akar jönni hozzám, azt állítja megváltozott. De azért lehetnek elvárásaim…

- úgy hallottam, újra drogozik, de csak könnyű drogot (szerintem nem létezik könnyű drog)

- lehet, hogy nem is én, csak egy szoba kéne neki, ahova visszamehet.

- annak idején egy pár voltunk, de ha visszafogadom, lehetünk újra az?

- azzal vádol, hogy fél évvel ezelőtt cserben hagytam. Ha visszafogadom, az csak azért történik majd, mert bűntudatom van a fél évvel ezelőtti dolgokért?

- ha ezek után is most visszafogadom, akkor soha nem szabadulok tőle, mert még egyszer nem rakhatom már ki. Ragaszkodásból nem lehet rendes kapcsolat + nyerek ill. vesztek, ha visszaengedem?

- ha sajnálatból vagy együtt valakivel, az nem túl romantikus, és nem is lesz tartós. - de hogyan dönthetnék jól, hogy se hárító, se balfék ne legyek?

- meddig lehet utolsó esélyeket adni valakinek?

---

Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!