A nővel már nem lehet beszélni, mert folyton csak azt a pillanatot várja, mikor szúrhat bele a pasijába, legyen az akár a buszon vagy a bolt kellős közepén, neki mindegy. A nő idegei akkor lazulhattak meg, amikor megtudta, hogy nem lehet gyereke. Posztolónk már eleget tűrt, és most nagyon hajlik afelé, hogy lelépjen.
Nem tudom, másnak hol a határ, de én már látom az enyémet. Adott a barátnőm, aki egy ideje elviselhetetlen. Nem volt mindig ilyen, csak az utóbbi 1-2 évben. A legalapvetőbb egyszerű kijelentéseket is úgy közli, mintha kitört volna a világvége: „Hallod?! Figyelj ide! Voltál a közértben és hoztál tejet?!” – mintha nem tőlünk 2 saroknyira lenne a bolt és nem mehetnénk le akármikor. A legkisebb dolgoktól is kikerekedik a szeme, és ezt nem bírom nézni, a frászt hozza rám, mert az én idegeim sem túl jók és ezzel engem is stresszel.
A múltkor tovább ment a busz velünk egy megállót, és ő annyira pánikba esett egy utcahossznyi visszaséta miatt, hogy elkezdte verni a jelzőt és kiabált a sofőrnek, nem túl nőiesen… és égtem vele. Nagyon sok ilyet tudnék mesélni. A közös vásárlások a legszörnyűbbek, amikor megy végig, kiabálva beszél hozzám, mert 20 centire vagyok a fejétől, és mindent hangosan kommentál. Mindig tudja, nekem mi a jobb. Néha azért is letolást kapok, amikor egyetértek vele: pl. azt mondja, ne menjünk xy helyre, mert nem jó. Mondom oké, erre ő : „nem tudtam, hogy bajod van azzal a hellyel!” Apróságokat fúj fel hatalmasra. Azt mondja „Ne lépj a szőnyegre, mert piszkos lesz”, fél éve föl van tekerve és a sarokban áll. Lehet, hogy azóta ilyen, mióta a doki megmondta neki, hogy nem lehet gyereke, csakhogy ezt már előttem is tudta, amikor még nem jöttünk össze. Látszólag tudomásul vette. De csak látszólag. Örökbe fogadni nem akar, mert „honnan tudjam, hogy nem szociopata szülőktől van?!” Ez van most… Még tűrök. Heti 1 sex, az sem valami jó. Naponta kiabál velem semmiségekért. És mi lesz később? Regisztráltam 2 társkeresőre is, de egyelőre csak felmérem, mik a lehetőségek, nagyon régen nem voltam ilyeneken. Nekem hatalmas erőt ad, ha valaki érezteti velem, nem vagyok lúzer. De amíg őt meg nem oldom, vagy le nem zárom, csak leveleznék. Nem szeretném cserbenhagyni őt, de ha beszélni nem lehet vele, akkor menekülök, mert ez így mazochizmus. Mit csinálhatnék még? Tényleg a gyerek-dolog miatt lehet ilyen? De szívesen fogadok egyéb véleményeket, alternatívákat. Köszönettel: M.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
