„Bánom, hogy elküldtem a vizsgálatra. Nagyon összetört szegény. Remélem, nem megy rá a házasságunk” – egy korábbi posztunk fejleményei következnek. A férj nem hajlandó elmenni a kivizsgálásra, csak a babaszobát festegeti. Amikor végül rászánja magát, az eredmény mindent borít.
Sziasztok! Hónapokkal ezelőtt írtam egy posztot arról, hogy a férjemmel gyereket szeretnénk, de ő nem hajlandó kivizsgáltatni magát annak ellenére sem, hogy régóta nem jön össze. Akkor ott tartottunk, hogy "majd" elmegy a vizsgálatra, én meg kértem időpontot a nevében, a háta mögött. Két hete történt valami. Kiborultam, mert megint nem sikerült. Már több, mint egy éve próbálkozunk. Elmondtam neki, hogy ne a babaszobát festegesse, hanem fogja szépen magát, és menjen el a vizsgálatra. Közöltem, hogy mikorra van időpontja. Erre nagyon kikelt magából.
Mondjuk megértem, nem volt szép tőlem, hogy titokban szervezkedtem... de már nagyon kétségbe voltam esve. Végül nagy mérgében azt mondta, ő nem vár még egy hónapot, mert addig csak veszekedni fogunk. Keresett valami fővárosi magánrendelőt, és kért egy időpontot. Igaz, csillagászati az ára, de legalább nem szorongunk tovább. Éppen csak azt a pár napot kellett kivárnunk, amíg meg kellett magát tartóztatnia, utána már fogadták is. Az eredményt még aznap megkaptuk, fehéren feketén. Teljes sterilitás. Persze azonnal megszórtak minket mindenféle tájékoztatókkal, hogy spermabank, meg örökbefogadás. Ez éppen egy hete történt. És nem tudunk beszélni róla. Ha szóba hozom, akkor a válasz az, hogy az orvosok mind hülyék. Vagy az, hogy kérünk másik véleményt. Vagy az, hogy nem akar örökbe fogadni, mert akkor biztos azonnal összejön nekünk is, és mi lesz azzal, amelyik nem a miénk. A spermabankot meg egy mondattal elintézte: "Nem fogod más gyerekét kihordani, én meg nem fogom nevelni." És parkettázza a babaszobát, és szereli a babakocsit... Úgy tűnik, nem fogadja el a diagnózist. Most ott tartunk, hogy a hónap végén elmegy a kórházba az időpontjára, és meglátjuk. Próbálom támogatni, de valahogy nem hiszem, hogy az orvosok ekkorát tévedtek volna. Ha a következő vizsgálat is ezt az eredményt adja, el kell fogadnunk a helyzetet. Engem már nem érdekel, lesz-e gyerekünk, vagy saját lesz-e. Bánom, hogy elküldtem a vizsgálatra. Nagyon összetört szegény. Remélem, nem megy rá a házasságunk... Nem tudom, most mihez kezdjek. Az sem jó, ha hagyom, hogy azt gondolja, az orvosok hibáztak, és az sem, ha lépten-nyomon szembesítem a tényekkel. Hol van itt a középút? V.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
